Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

84 SZABÓ ISTVÁN a levéltár létezésének és birtoklásának a megállapítása. A kötelezettséget természetesen szankcióval kellene bizto­sítani, ami lehetne fokozható pénzbírság vagy a levéltár kényszerű megszemlélésének és leltározásának költsége. A bejelentés alapján Levi szerint a kerületi levéltár meg­szemléltetné a szóbanforgó magánlevéltárat s gondoskodna a leltározásról, amelynek általában az állam költségén kellene történni mindig, ha a tulajdonos nem akarná vagy nem tudná vállalni annak költségét. Levi professzor szerint a levéltárak számbavétele és nyilvántartása hiábavaló munka volna akkor, ha egyúttal nem biztosíttatnék a levéltár tudományos használatának lehetősége. A használat azonban igen kényes kérdés. Arra, hogy a magánlevéltárak tulajdonosai házaikba fogadják a kutatókat s ezeknek esetleg silány értékű dolgozatai miatt saját jogaikat és érdekeiket veszélyeztessék, nem óhajtja őket kényszeríteni. A jogi szigort a kölcsönös udvariasság­gal kellene mérsékelni, de szükség van intézményes bizto­sítékokra is. Olykor ugyanis az udvariasság követelmé­nyein túl emelkedik a kötelesség, amellyel a tulajdonos a történeti kultúra iránt tartozik. Ügy gondolja, hogy a ku­tatók kérelme alapján a kerületi levéltári felügyelő vagy igazgató volna az, aki a levéltár tulajdonosát hivatalosan megkeresné a kérdéses darabok kikölcsönzésére. A levél­tár tulajdonosának meg kellene hagyni azt a jogot, hogy a megkeresés teljesítése alól igazolt okok alapján (ha pl. az iratok tudományos feldolgozásával ő foglalkozik vagy ha családi érdekeit látja veszélyeztetettnek) kitérjen. Ha e jogcímek felől a tulajdonos és a levéltári hatóság között vita támadna, a prefektusnak kellene dönteni. A kikölcsön­zés a kerületi levéltárba természetesen a kutató költségére menne, a megfelelő biztonsági rendelkezések betartásával, de a tulajdonos a kutatást a hely színén is megengedheti. Felvetődött olyan vélemény is, hogy a „nyilvános jellegű" vagy az egy századnál régebbi iratokba a betekintést a tu­lajdonos nem tagadhatja meg. Levi professzor foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a hagyatékba kerülő magánlevéltárak mindenképpen elke­rülendő szétszedésének megakadályozására az érvényben volt olasz jogszabályok nem voltak elégségesek. Ezért sze­rinte ki kellene mondani, hogy a levéltári hatóság által számba vett magánlevéltárak oszthatatlanságát a levéltári hatóság esetenként kötelezőleg előírhassa. E hajlékony s a szétosztás lehetőségét végeredményben fenntartó eljá-

Next

/
Thumbnails
Contents