Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.
78 SZABÓ ISTVÁN kultúrvagyon hivatását betölteni, szomorú tapasztalatok szerint sokszor maga a levéltár megmaradása is a legnagyobb mértékben kétséges- Magánlevéltáraknak az ország területén épségben megtartása és tudományos értékesítésének elősegítése érdekében tudomásunk szerint Németországban, Angliában, Észtországban s legújabban Olaszországban hoztak rendelkezéseket. Figyelembe vehetjük továbbá a megszűnt osztrák szövetségi állam és Csehszlovákia némely idevágó rendelkezéseit is. Németország. — Németországban a magánlevéltárak ügye, mint általában az egész levéltárügy, az egyes államok hatáskörébe tartozott. A legtöbb államban, Baden állammal élükön, sajátos felügyelői rendszer honosodott meg, melyet a „Historische Kommíssion"-ok szerveztek meg, az állam támogatását is élvezve. A bizottságok államuk területét kerületekre osztották fel, a kerületekbe felügyelőket neveztek ki s a felügyelők által nyilvántartásba vétették, rendeztették és leltároztatták a községi, plébániai, uradalmi és családi levéltárakat. Ezek a munkálatok nem jelentették a levéltárak közhatóságí felügyelet és védelem alá helyezését, sem a tulajdonjog korlátozását, mert csak a tudományos közzétételre s a kutatásnak és az anyag rendben tartásának és megőrzésének hatósági kényszereszköz nélkül elérhető biztosítására szorítkoztak. Újabban a tulajdon megszorítását és a közhatalom cselekvő közbelépését is jelentették a kiviteli tilalmak. A birodalmi kormány 1919. évi december 11-én kiadott rendeletében mindazoknak az emlékeknek külföldre való kivitelét hatósági engedélyhez kötötte, amelyeket az alkotmánynak a művészeti, történeti és természeti emlékek védelméről szóló rendelkezései alapján készített nyilvántartásba felvettek. A rendelet, mely „levéltári" emlékről kifejezetten nem szólt, de hallgatólag arra is vonatkoztatható volt, átmeneti érvénnyel adatott ki s ismételten meghoszszabbíttatott. A birodalmi kormány 1920. május 8-án kelt másik rendeletében a köz- és magánjogi testületek és alapítványok birtokában levő történeti, tudományos vagy művészeti tárgyaknak külföldre való kivitele mellett ezek elidegenítését, elzálogosítását és lényeges megváltoztatását is hatósági engedélyhez kötötte. Ez a rendelet ideje lejártával hatályát elvesztette, de közben az egyes államok a rendelet végrehajtásaként maguk hoztak különböző szabályokat s ezekben legtöbbször már kimondottan is megnevezték a ,,levéltár"-at vagy „levéltári anyag"-ot, Baden,