Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

78 SZABÓ ISTVÁN kultúrvagyon hivatását betölteni, szomorú tapasztalatok szerint sokszor maga a levéltár megmaradása is a legna­gyobb mértékben kétséges- Magánlevéltáraknak az ország területén épségben megtartása és tudományos értékesíté­sének elősegítése érdekében tudomásunk szerint Német­országban, Angliában, Észtországban s legújabban Olasz­országban hoztak rendelkezéseket. Figyelembe vehetjük to­vábbá a megszűnt osztrák szövetségi állam és Csehszlová­kia némely idevágó rendelkezéseit is. Németország. — Németországban a magánlevéltárak ügye, mint általában az egész levéltárügy, az egyes álla­mok hatáskörébe tartozott. A legtöbb államban, Baden ál­lammal élükön, sajátos felügyelői rendszer honosodott meg, melyet a „Historische Kommíssion"-ok szerveztek meg, az állam támogatását is élvezve. A bizottságok álla­muk területét kerületekre osztották fel, a kerületekbe fel­ügyelőket neveztek ki s a felügyelők által nyilvántartásba vétették, rendeztették és leltároztatták a községi, plébá­niai, uradalmi és családi levéltárakat. Ezek a munkálatok nem jelentették a levéltárak közhatóságí felügyelet és vé­delem alá helyezését, sem a tulajdonjog korlátozását, mert csak a tudományos közzétételre s a kutatásnak és az anyag rendben tartásának és megőrzésének hatósági kényszer­eszköz nélkül elérhető biztosítására szorítkoztak. Újabban a tulajdon megszorítását és a közhatalom cselekvő közbelépését is jelentették a kiviteli tilalmak. A birodalmi kormány 1919. évi december 11-én kiadott ren­deletében mindazoknak az emlékeknek külföldre való ki­vitelét hatósági engedélyhez kötötte, amelyeket az alkot­mánynak a művészeti, történeti és természeti emlékek vé­delméről szóló rendelkezései alapján készített nyilvántar­tásba felvettek. A rendelet, mely „levéltári" emlékről kife­jezetten nem szólt, de hallgatólag arra is vonatkoztatható volt, átmeneti érvénnyel adatott ki s ismételten meghosz­szabbíttatott. A birodalmi kormány 1920. május 8-án kelt másik rendeletében a köz- és magánjogi testületek és ala­pítványok birtokában levő történeti, tudományos vagy mű­vészeti tárgyaknak külföldre való kivitele mellett ezek el­idegenítését, elzálogosítását és lényeges megváltoztatását is hatósági engedélyhez kötötte. Ez a rendelet ideje lejár­tával hatályát elvesztette, de közben az egyes államok a rendelet végrehajtásaként maguk hoztak különböző sza­bályokat s ezekben legtöbbször már kimondottan is meg­nevezték a ,,levéltár"-at vagy „levéltári anyag"-ot, Baden,

Next

/
Thumbnails
Contents