Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Kossányi Béla: A trianoni szerződés és a közirattárak / 56–75. o.

62 KOSSÁNYI BÉLA Mily jogalapra helyezkedve követelték mégis a békeszerződések a szóbanforgó iratszolgáltatást? Amikor a békeszerződések arra kötelezték a régi szuveréneket, hogy az elcsatolt területekről a világháború kitörése óta elszállított iratokat visszaszolgáltassák, az egyes esetek között különbséget nem téve, kétségtelenül abból a feltevésből indultak ki, hogy közokiratoknak az elszakított területekről a nevezett időpont után történt elszállításában a régi szuveréneknek olyan magatartása nyilvánult meg, amelynek szándéka: iratoknak az utódállamok elől való elvonása, és eredménye: a terület megkárosítása volt. Ezért jelölték meg a rendelkezések az említett kérdésben határidőnek 1914. június 1-ét, mert ez volt az a legkorábbi időpont — a világháború kezdete

21 —, amelynél a régi szuverének eljárásának már ilyen szándékot tulajdonítani, magatartásukat kárt okozónak, s így jóvá teendőnek minősíteni lehetett. Jóvátételi jellegű államközi iratszolgáltatások békeszerződések tárgyát képezhették olyankor is, amikor a békekötések nem jártak államhatárok megváltoztatásával. Van azonban az államközi iratszolgáltatásoknak olyan kategóriája is, amely kizárólag államhatárváltozások alkalmával felmerült iratigényléseket volt hivatva kielégíteni. Államhatárok megváltozásakor, amikor területek válnak le államokról, és kerülnek más államok fennhatósága alá, az elcsatolt területen a régi állam jogrendjébe egy új államhatalom lép.

22 Ennek az ú. n. államutódlásnak voltak velejárói, illetőleg következményei az előbb említett államközi iratigénylések, amelyek már a középkorban is, utóbb pedig több századon át abban, az írásbeliség elterjedésével kialakult magánjogi szokásban gyökereztek, amely szerint valamely tulajdon birtoklásában beállott változás esetén a korábbi tulajdonos köteles volt az általa átengedett tulajdon jogviszonyaira vonatkozó okleveleket, iratokat a jogutód részére kiszolgáltatni.

23 A közép- és újkorban oly gyakori államutódlásoknál 21 L. 58. 1. 8. j. 22 Csarada János: A tételes nemzetközi jog rendszere. (Budapest, 1901.) 154, 1. 23 Bresslau, Harry: Handbuch der Urkundenlehre. Bd. 1. (II. Aufl. Leipzig, 1912.) 476, 1, Engel, Wilhelm: Territorialänderung und Archivalienfolge. — Archivstudien zum siebzigsten Geburtstage von Woldemar Lippert. (Dresden, 1931.) 78. és kk. 11. — Vittani, G. i. é. í. h. 52—53. 1.