Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Jakó Zsigmond: Az erdélyi szász levéltárak két utolsó évtizede / 549–554. o.

SZEMLE 551 Ügyüknek a törvényhozás útján való végleges rendezése 1931-ig elhúzódott. A szászok tartózkodása tehát teljesen érthető, hiszen semmi biztosítékuk sem volt arra, hogy az állam az egyetem vagyonával együtt nem teszi-e rá kezét az ,,universitas" levéltárára is. Valóban történtek olyan intézkedések, melyek aggodalmukat igazolni látszottak. Például Beszterce városnak az északi erdélyi szászság emlékeit magábafoglaló gazdag levéltárát Naszódra vitették azzal a céllal, hogy az alapja legyen az egykori román határőrvidék levéltárának (Arhiva Gränicereascä), A nemzeti levéltár a szász proveníenciájú anyagra bejelentette igényét, lépésének azonban — tudomásunk szerint — nem lett eredménye. Bizonyára sérthette a maguknak élö szászok érzékenységét, hogy a nemzeti levéltár keretébe tartozó Brassó levéltára román levéltárnokot (Sassu dr.) kapott. A bizonytalanság időszakában megnőtt a Brukenthalmúzeum jelentősége, mert ezt az intézményüket a szászok ekkor is maradéktalanul sajátjuknak érezhették. A múzeum kézirattárának alapjait tudvalevőleg még Brukenthal vetette meg (Alte Sammlung), de állaga később letét, ajándék és vétel útján nagymértékben megnövekedett. A Brukenthal-levéltáron kívül az ev. országos egyház legtöbb egyházkerületi levéltára {Landkapitelsarchive) és magánosok értékes oklevél-, írat-, térkép-gyűjteményei kerültek ide. (Sammlungen Zimmermann, Rosenfeld, St. LI. Roth, Friedenfels, Michaelis, Schuller, Filtsch, Rannicher, Benigni, Eder, Schaser, Seivert, Sachsenheim stb.) Éppen mert a gyűjtési terület nem volt elhatárolva, ezekben az években a közönség itt helyezhette el azokat az írásos emlékeket, melyeknek megőrzését népe szempontjából fontosnak érezte. Örvendetes esemény volt, hogy végre 1935-ben hazakerült Brassóba az onnan 1916-ban Bukarestbe hurcolt, majd később Moszkvába menekített rendkívül becses Fronius- és Schnell-féle gyűjtemény, 1937 fordulópontot jelent a-szász levéltárügy fejlődésében: a román törvényhozás rendezte a feloszlatott szász egyetem ügyét. Az egyetem levéltára a szász ev. országos egyház (Ev, Landeskirche) tulajdonába ment át, ez viseli a fenntartás költségeit. A szászok megnyilatkozásaiból kiolvasható az öröm, íiogy bár súlyos anyagi veszteség érte őket, Legalább múltjuknak emlékeit sikerült megmenteniük. Ez év szeptemberében tehát elkezdődhetett a hosszú idő óta függőben lévő levéltári feladatok megoldása. Az agilis új levéltári igazgató (Gündisch Gusztáv dr.) nagyszabású tervet dolgozott ki a szász iratanyag egybegyűjtésére, Célja: a szász egyetem nemzeti levéltárát a szász nép hatósági levéltárává kiépíteni. Ezért szükséges lett a Brukenthal-múzeum és a nemzeti levéltár gyűjtési területének pon-