Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Jakó Zsigmond: Az erdélyi szász levéltárak két utolsó évtizede / 549–554. o.

SZEMLE 54? tudták, helyreállították a családi és egyéb levéltártesteket, olyan összefüggésbe juttatva mindent, amilyenből idők zavarai során elkerült. De maga a beosztás is világosan mutatja, hogy már a rendezés kezdetén sem számítottak arra, hogy mindent szerves egésszé formálhassanak. A törzsanyag megmaradt s mellette ,.tárgyi" csoportokat — céhiratok, címerlevelek — kellett alakítani, A munka így sem haladt valami gyorsan, az 1906-i jelentés jelzi, hogy folyik, de megfelelő számú segéderő liíján természetesen igen lassan. Bizonyos mértékben az is gátolta, hogy közben folyton újabb meg újabb letétek, szerzemények duzzasztották az anyagot. Az 1906-i kimutatás szerint vétel útján 298, letét formájában 772, ajándékul pedig 1276 oklevél jutott egy év alatt a Múzeumegylet birtokába, jeléül annak, hogy a rendezés közben sem hanyagolták el a levélgyarapítás szépen indult munkáját. A Múzeumegylet társadalmi kapcsolatainak kimélyülésére is érdekes fényt vet, ha megvizsgáljuk az iratadományozók névsorát: legtöbbjük kisember s ^gy-két darabbal szerepel; a nagyobb adományok — mint Szász Ferenc 364, Kemény Katalin és Karolin bárónők 294 darabból álló oklevélgyűjteménye — már ritkák. A világháború s az imperiumváltozás zavaros időszaka nem kedvezett a múzeumi levéltár szépen indult fejlődésének. Nem csoda ez, hiszen az elmúlt évtizedek Erdély egész magyar életében keserves nyomokat hagytak. A Múzeumegylet elvesztette az állam támogatását, létéért is mindennapos küzdelmet kellett folytatnia. Ilyen körülmények közt inkább az a csoda, hogy a még rendelkezésére álló, kétségbeejtően kicsinyre szabott összegekből fent tudta magát tartani és megmaradt annak, aminek szánták: az erdélyi magyar műveltség bástyájának, A levéltár vezetőit külön elismerés illeti azért, hogy meglevő anyagukat e nehéz időkben megóvták az illetéktelen beavatko* zásokkal szemben, sőt itt-ott még gyarapítani is tudták, s a veszendő levéltári anyagból nagy áldozatkészséggel, persze a szűkös viszonyoknak megfelelően kisebb mértékben, a közelmúltban is sikerült egyet-mást megmenteniük, Elekes Lajos. Az erdélyi szász levéltárak két utolsó évtizede. — A második bécsi döntés a történelem folyamán állandóan és szakadatlanul összetartozott részeket metszett ketté, éppen ezért, az új határ a múlt vizsgálatánál nem fogadható el választóvonalnak, A levéltárak anyaga az osztatlan Erdély lepergett életét világítja meg. Történeti kutatásunk a követelő erővel feltóduló kérdések eredményes megoldását csak akkor vállalhatja, ha a birtokunkban lévő forrásanyagot kiegészítheti a határon túlival. A túl maradt levéltárak legértékesebb és legjobban rendezett csoportját a szász archívumok alkotják.

1 A szász levél1 Beszámolónk az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Lan-