Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Glaser Lajos: A térképrendezés feladatai a vidéki levéltárakban / 537–544. o.

542 SZEMLE röl-betűre fel kellene vennünk az elenchusba. A gyakorlatban azonban tanácsos a hosszadalmas másolás elkerülése céljából a túl hosszú címeket kipontozással lerövidíteni.

6 Amennyiben nem volna cím a térképen, ezt a körülményt az elenchusban feltétlenül meg kell említenünk. Ezután sorrendben a szerző nevének feltüntetése következik, amennyiben azt már maga a cím meg nem említené. Szerző alatt nemcsak a tervezőt, hanem a rajzolót, sőt sokszorosított térképeknél a rézmetszőt vagy a litográfust is értjük. Ha tehát ezeknek a neve is megállapítható, úgy szintén felveendő. Amennyiben a szerző neve ismeretlen volna, azt az elenchusban külön meg kell jegyeznünk. Mivel a régi térképek címei vagy szűkszavúságuk, vagy éppen túlságos hosszúságuk miatt ritkán találóak, igen hasznos a cím és a szerző neve után zárójelben röviden megadnunk a területet, amit a térkép ábrázol és a térkép faját. (Például; Erdély néprajzi térképe; Kiskunhalas úrbéri térképe.) Ezt a megjelölést csak akkor mellőzzük, ha a térkép címe szabatosan megadja e két adatot. Ugyancsak itt említjük az esetleges melléktérképeket, látképeket, profilokat és azt a körülményt, hogy a térkép esetleg több lapból, szelvényből áll. Túl nagy terjedelmű térképeknek a fentemlített feldarabolására is itt hivatkozhatunk. Esetleg ily módon: „eredetileg összeragasztott 4 lapon". Ezután, amennyiben a cím nem adná meg, a térkép keltét tüntetjük fel, kéziratos térképeknél a rajzolás, sokszorosítottaknál pedig a kiadás évét. Amennyiben a keltezés éve ismeretlen volna, legalább hozzávetőleg állapítsuk meg. Sokszorosított térképeknél a kiadás éve után a kiadó nevét és a kiadás helyét is megadjuk, A következő ismertetőjegy a méretarány, vagyis az a viszonyszám, amely megmutatja, hogy a térkép egy centimétere a valóságban hány százezer centiméternek, azaz hány kilométernek felel meg. Ez egyike a térkép legfontosabb adatainak, mert aki a térképet nem látja, ebből meg tudja állapítani, hogy az mennyire részletes. Az újabb térképeken a méretarányt rendszerint készen kapjuk, régebben azonban nem volt szokásban a méretarányt viszonyszám formájában megadni, hanem az úgynevezett léptéket tüntették fel e helyett. Ez nem más, mint abban a korban és országban használatos hosszmérték valamilyen többszöröse a térkép méretarányában felrajzolva, Ha ennek a léptéknek centiméterben lemért hosszát a rajta régi mértékegységben feltüntetett hosszúságnak centiméterre átszámított értékével viszonyba állítjuk, megkapjuk a 6 Pl: Tabula generalis regni Hungáriáé, Croatiae, Slavoniae, nec non magní principatus Transylvaníae. , . elaborata per Joannem Lipszky de Szedlícsna . . , Pesthini 1810.