Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Tóth András: Az új olasz levéltári törvény / 518–526. o.

SZEMLE 519 kenységet lebonyolító közintézmények, a közjogi jellegű hitelintézetek és szakszervezetek valamint a magánlevéltárak felett." Az állam e levéltári feladatokat a belügyminisztérium útján látja el s míg a levéltári anyag őrzésére a törvény az állami levéltárakat utasítja, addig a felügyeleti tevékenység ellátására „levéltári főintézőség"-eket (Soprintendenze Archivistíche) felállítását írja elő. Az utóbbiak területi illetékességét a törvény C melléklete pontosan megszabja. A belügyminisztériumnak, mint a legfőbb levéltári hatóságnak a támogatására a törvénybe iktatták az 1935-ben rendszeresített „legfelső levéltári tanács" (Consiglio superiore per gli Archiví del Regno) intézményét, A tanács összetétele rendkívül tanulságos, mert jól láthatjuk, hogy az olasz állam milyen nagy gondosságot tanúsít a levéltárügy irányában. A tanács elnöke a belügyminisztert képviselő államtitkár, tagjai pedig egy alelnök és négy tanácsos, akiket a levéltári szakemberek köréből a belügyminiszter nevez ki, ezeken kívül a tudományos világ képviselőiként az Olasz Királyi Akadémia és a Történettudományi Bizottság kiküldöttei foglalnak helyet a tanácsban. Helyet kapott benne a párt megbízottja is, valamint négy megbízott a különböző minisztériumok és egy az államügyészség kéüviseletében. A polgári közigazgatás főigazgatója és az állami" levéltárak központi hivatalának (gazdasági) igazgatója hivatalból tagja a tanácsnak. Tekintélyes testületről lévén szó, nem feltűnő, hogy bőséges és pontosan körülhatárolt ügykört is biztosítottak számára. A tanács résztvesz a levéltári vonatkozású törvények, szolgálati szabályzatok és ügyrendek előkészítésében, valamint iratkezelési és iratközlési rendszerek, a levéltári leltárak, indexek, repertóriumok, regístrumok és más általános levéltári munkálatok megállapításában. Az ügyek vitelére a tanács kebelén belül bizottság alakul, a legjobban érintett intézmények tanácsi megbízottaiból. A bízottság véleményét selejtezési ügyekben és a kényesebb ügy darabok közlési engedélyezésére vonatkozóan kell kikérni. Az új olasz törvény általános rendelkezéseinek legfontosabb jelentőségét abban találhatjuk meg, hogy egy szervre bízza az állam területén található valamennyi levéltár irányítását, illetőleg felügyeletét, bármilyen jellegű hatóság legyen is annak birtokosa. A tanács összeállítása bizonyítja, hogy ez a testület képes lesz eleget tenni mind politikai, mind pedig a tudományos igényeknek. Az állami hivatalok és intézmények, valamint a már megszűnt közületek levéltáraínak kezelési joga, valamint a még működő testületek és a magánosok levéltárai felett gyakorolható szigorú felügyeleti jog biztosítja, hogy olyan irat nem mehet veszendőbe, amelynek politikai vagy tudományos jelentősége van. A könnyebb és gyorsabb intézkedést teszi lehetővé a törvénynek az az intézkedése, amely a kerületi állami levéltárak felállításáról gondoskodik. Ezek-