Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Istványi Géza: Janits Iván: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig. Budapest, 1940. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai, 18.) / 507–509. o.

IRODALOM 507 alkalmazása segítségével főleg a pecséttan alapján fejthető meg. Magyar viszonylatban ezeknek a kérdéseknek a kutatásában és kiváló eredmények elérésében a szerzőnek vannak nagy érdemei, aki a XIV. és XV. századi pecsétjeink típusainak és változásainak megállapításával nagyban hozzájárult a kormányzattörténetí kérdések teljes tisztázásához. A királyi kancelláriának fejlődése és a kancelláriáknak szétválása fontos alkotmányjogi megállapításokra enged következtetni. A magyar bírósági szervezet fejlődése és kialakulása szintén szoros kapcsolatban van a pecséttulajdonosok jogkörével. A különböző királyi pecséteknek, illetve a király és az egyes bíróságok közötti kapcsolatoknak a megállapítása szintén csak a pecsétek alapján lehetséges. A pecsétek változása mutatja meg, hogy válik a titkos kancellária a király személyes kancelláriájává, a nagypecsétes kancellária pedig hogyan lesz lassan közjogi szervvé. Ennek az alakulása rámutat az alkotmányfejlődés menetére is. A rendek, illetve nevükben az országnagyok pecsétéinek a királyi pecsét mellé történt függesztése éles alkotmányjogi küzdelmekre mutat. Munkája végén az autentikus pecsét kifejlődésének a lefolyásával foglalkozik a szerző és megvilágítja azt a fejlődést, mely nálunk a külföldön ismeretlen hiteles helyi intézmény kialakulásához vezetett. Az autentikus pecséttel bírók sorozata csak hosszabb fejlődés, a kánoni és magyar jogfelfogás kiegyenlítése után alakult ki és az autentikus pecsétről szóló tan az egyházi és világi jogban egyaránt csak a XIV. században rögzítődött végleges alakjában. Kumorovítznak ez az újabb munkája nemcsak abból a szempontból fontos, hogy ismerteti a külföldi irodalom legújabb értékes és tanulságos eredményeit, hanem munkája második részében a magyar pecséttan kapcsán maga is egészen új eredményeket állapít meg, nagy hasznára az oly sok ideig elhanyagolt magyar pecséttannak. Fekete Nagy Antal. JcnÜs Iván: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig. Budapest, 1940. 8°, 112 1. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai 18. sz.) — Az erdélyi vajdai igazságszolgáltatás és oklevéladás kifejlődését Hajnik alapvető munkásságából ismertük eddig. Farczády Elek 1912-ben megjelent értekezése {Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre és működése az első erdélyi unió, 1437 előtt) nem sokkal gyarapította ismereteinket, sőt több vaskos tévedésével félrevezető volt. J. új tanulmánya alapos és lelkiismeretes munka eredménye; a szerző a kiadott anyagon kívül átkutatta és feldolgozta az összes hozzáférhető levéltári forrásokat s így az ő munkája után aligha mondhatunk ezentúl sok újat a kérdésben. Az erdélyi levéltárak — ezekbe J. annak idején még nem juthatott be — tüzetes átkutatása esetleg feltárhat még újabb adatokat,