Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - [ifj.] Rónay László: Sandri, Leopoldo: Il Cardinale Cybo ed il suo Archivio, 1681–1743. Archivi, ser. II., anno VI. 1939. - Fasc. XVII. 2. pag. 63–82. / 502–503. o.

502 IRODALOM (a legrégibb írat, melyről a levéltár fotókópiával rendelkezik, az arab hódítás első századaiból, 1002-ből való). Az idézett rendelkezéstől eltérően, a bennszülött központi hatalom különféle szerveinek fennmaradt — újabb — iratanyaga általában az ugyancsak Rabatban megszervezett szultáni levéltárban (Archíves du Makhzen, Archives Imperiales Chérífíennes) egyesíttetett. E levéltár szintén francia felügyelet és vezetés alatt áll, körülményei kielégítőek, anyaga azonban csupán 1819-ig megy vissza, bár elég tekintélyes tömegű s Marokkó legújabb történetére nézve igen értékes adatokat tartalmaz. A központi igazgatás korábbi anyaga s a kádik, kaidok, adulok (közjegyzők) stb. működéséből eredő (a mi hiteleshelyeink anyagához hasonló), többnyire magánjogi vonatkozású iratok — melyek általában, a XVIIL, de nem egyszer a XVI, sőt a XV. századig nyúlnak vissza — egyesítve nincsenek, hanem különböző városokban szétszórva, különböző hivatalok és intézmények kezelésében állanak, különféle lelőhelyeken rejlenek. Még kedvezőtlenebbek a körülmények a kisebb, provinciális egyházi intézmények, egyes tekintélyes családok vagy magánosok (törzsfők stb.) birtokában levő anyag tekintetében, mely a tulajdonosok bizalmatlansága következtében európaiak részére jelenleg csaknem hozzáférhetetlen. Varga Endre. Sandri, Leopoldo: II Cardínale Cybo ed il suo Archívio, 1681—1743. (Cybo bíboros és levéltára 1681—1743.) Archivi, ser. II. anno VI. 1939—

XVII. fasc. 2. pag. 63—82. Az egyház gondoskodása nemcsak a hivatalos, nagy egyházi levéltárakra terjedt ki, hanem lehetőség szerint magán levéltárakra is, különösen olyan gyűjteményekre, melyek nagy egyházfejedelmek tevékenysége és működése nyomán, következtében állottak elő. Ilyen levéltárt gyűjtött össze és hagyott az utókornak a XVIIL század egyik neves római főpapja, Camillo Cybo bíboros (1681—1743), korának jellegzetes egyénisége. 1681-ben született a nemes massaí Cybo hercegi családból; egyházi pályára lépett és 1705-ben a pápai udvarba került, ,mint „chíerico di Camera" az apostoli kamara tisztviselői közé. 1725-ben elnyerte a konstantinápolyi patríarchai címet, majd rövidesen XIII. Benedek pápa (1724—1730) udvarmestere (maggiordomo) lett, mely tisztség a vatikáni udvar legmagasabb hivatalának számított. (Ez a hivatal jelenleg nincs betöltve; ügykörét a főkamarásmester, — Maestro dí Camera — tölti be, ez ma a legmagasabb pápai udvari méltóság.) . 1729-ben, 48 éves korában elnyerte a bíborosi méltóságot és tizennégy évig, 1743-ban bekövetkezett haláláig viselte. Cybo a levéltár iránt egész pályája folyamán nagy érdeklődést tanúsított; mind azon hivatalaiban, melyeket betöltött, lehetőség szerint az illető intézmény levéltárát is számbavette, átrendezte, igyekezett a fogyatékosságokat kikü-