Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.

A MODERN AKTATERMELÉS ÉS A LEVÉLTÁR 4fj bajos dolga akadt a közhatóságoknál, mint a világháború előtti, kiegyensúlyozottabb életviszonyok között. Ezek a természetes és jogi személyek aztán mihamar felismerték a kompetenciák eltolódásából kifolyólag ügyeikre háramló károkat: hiába fordultak tehát az államigazgatás alsó- és középfokú szerveihez, ahol jogsegélyt illetve jogorvoslatot nem nyertek, mert ügyeik elintézését időközben az említett szervek felettes hatóságai tartották fenn maguknak. Erre aztán megindult a kormányhatóságok ostromlása a jogkereső társadalom részéről, aminek következménye lett, hogy a minisztériumok aktatermelése messze felül­multa a világháború előtti békeévek átlagát, A miniszté­riumok tehát ettől az időszaktól kezdve nemcsak az illeté­kes tárca kormányzati feladataival, hanem apró-cseprő ügyek százezernyi tömegével, vagyis gyakorlati közigazga­tással is foglalkozni kezdtek. Az államigazgatás belső életében megnyilvánuló ha­talmas eltolódás természetesen a kormányhatóságok ügy­menetében is kifejezésre jutott, sőt az összpontosítás gon­dolata magát a kormányhatóságot is áthatván, a belső elbürokratizálódásnak folyamatát indította el. Az ügyek intézésénél ugyanis az előadókat a körükben mutatkozó aggályosság arra ösztönözte, hogy elintézés-tervezeteiknek elkészítése előtt az illetékes minisztériumnak lehetőleg minden tekintetbe jövő szervét, tehát az egyes társügy­osztályokat, a mellérendelt számvevőséget, esetleg a kom­petensnek látszó társminisztériumokat, sőt számtalan eset­ben azt az alárendelt hatóságot, hivatalt vagy intézményt is véleményadásra szólítsák fel, mely előbb saját hatás­körében intézhette el a szóbanforgó, nem kormányzati jelentőségű, egyszerű közigazgatási ügyet. Kétségtelen, hogy ez az eljárás kifelé az alaposságnak és körültekintés­nek benyomását keltette, azonban az ügyintézés felelőssé­gének lehetőleg minden illetékesnek látszó szervvel vagy szakközeggel való megosztása nemcsak az ügyintézés vég­nélküli elhúzódásához, hanem további indokolatlan akta­szaporulathoz is vezetett, Abból a körülményből, hogy a kompetenciák eltoló­dása folytán az ügyek a központi hatóságoknál torlódtak össze, látszólag arra lehetne következtetni, hogy az akta­szaporulat jellegzetesen csak a kormányhatóságok regiszt­ratúrájában jelentkezik. E következtetést azonban a tények nem igazolják, Ugyanis az ügyiratok számának emelkedése a hierarchia alsóbb fokán álló szerveknél is egyaránt fel-

Next

/
Thumbnails
Contents