Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.
A MODERN AKTATERMELÉS ÉS A LEVÉLTÁR 4fj bajos dolga akadt a közhatóságoknál, mint a világháború előtti, kiegyensúlyozottabb életviszonyok között. Ezek a természetes és jogi személyek aztán mihamar felismerték a kompetenciák eltolódásából kifolyólag ügyeikre háramló károkat: hiába fordultak tehát az államigazgatás alsó- és középfokú szerveihez, ahol jogsegélyt illetve jogorvoslatot nem nyertek, mert ügyeik elintézését időközben az említett szervek felettes hatóságai tartották fenn maguknak. Erre aztán megindult a kormányhatóságok ostromlása a jogkereső társadalom részéről, aminek következménye lett, hogy a minisztériumok aktatermelése messze felülmulta a világháború előtti békeévek átlagát, A minisztériumok tehát ettől az időszaktól kezdve nemcsak az illetékes tárca kormányzati feladataival, hanem apró-cseprő ügyek százezernyi tömegével, vagyis gyakorlati közigazgatással is foglalkozni kezdtek. Az államigazgatás belső életében megnyilvánuló hatalmas eltolódás természetesen a kormányhatóságok ügymenetében is kifejezésre jutott, sőt az összpontosítás gondolata magát a kormányhatóságot is áthatván, a belső elbürokratizálódásnak folyamatát indította el. Az ügyek intézésénél ugyanis az előadókat a körükben mutatkozó aggályosság arra ösztönözte, hogy elintézés-tervezeteiknek elkészítése előtt az illetékes minisztériumnak lehetőleg minden tekintetbe jövő szervét, tehát az egyes társügyosztályokat, a mellérendelt számvevőséget, esetleg a kompetensnek látszó társminisztériumokat, sőt számtalan esetben azt az alárendelt hatóságot, hivatalt vagy intézményt is véleményadásra szólítsák fel, mely előbb saját hatáskörében intézhette el a szóbanforgó, nem kormányzati jelentőségű, egyszerű közigazgatási ügyet. Kétségtelen, hogy ez az eljárás kifelé az alaposságnak és körültekintésnek benyomását keltette, azonban az ügyintézés felelősségének lehetőleg minden illetékesnek látszó szervvel vagy szakközeggel való megosztása nemcsak az ügyintézés végnélküli elhúzódásához, hanem további indokolatlan aktaszaporulathoz is vezetett, Abból a körülményből, hogy a kompetenciák eltolódása folytán az ügyek a központi hatóságoknál torlódtak össze, látszólag arra lehetne következtetni, hogy az aktaszaporulat jellegzetesen csak a kormányhatóságok regisztratúrájában jelentkezik. E következtetést azonban a tények nem igazolják, Ugyanis az ügyiratok számának emelkedése a hierarchia alsóbb fokán álló szerveknél is egyaránt fel-