Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Nagy Antal: II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára / 441–455. o.

446 FEKETE NAGY ANTAL várban nem lajstromozott és azóta keletkezett diplomáciai levelezést, a jaroszlói uradalomnak és a fejedelemné udvartartásának Iratait is, úgyhogy 1712-ben már az egész levéltár minden egyes része rendezve volt.

24 A levéltár gyarapodásában és fejlődésében jó időre szünet állott be, amikor Rákóczi 1712, november 16-án elutazott Danzigból Angliába.

25 A levéltár Danzigban maradt, az újabb levelezés szétszóródott, nem került a levéltárba, A bujdosó fejedelem azonban, ha el is vált levéltárától, arról sohasem felejtkezett meg, 1716. október 19-én Franciaországban kelt levelében arra kérte Jablonszky Dániel porosz udvari superintendenst, hogy a levéltárat, tekintettel a Danzigot fenyegető háborús veszélyre, vegye magához biztos őrizetre. Jablonszkynak az volt a terve, hogy Krucsayt, aki a levéltár őrizetére Danzigban maradt, utasítani fogja, hogy a levéltárat szállítsa Berlinbe,

26 A szállítás azonban, amint a későbbi adatok bizonyítják, nem történt meg, Krucsay az iratokat a danzigi sarutlan karmeliták kolostorába helyezte letétbe. Az iratok ekkor két ládába voltak rakva, az egyik láda olyan súlyos volt, hogy hat ló is alig bírta.

27 A Rákóczi-levéltár tehát a felkelés bukása után rövid időn belül két részre szakadt és amint láttuk, egyes részei Danzigba és Kassára kerültek. A fejedelem nénje, Júlia, Aspremont grófné, akinek sikerült a Rákóczi birtokok egy részét megmenteni, semmit sem kapott a levéltárból, noha annak birtokjogi vonatkozású okleveleire, minthogy sok felől megtámadták, égető szüksége lett volna. A szepesi kamarától, sem ő, sem utódai, bármennyire igyekeztek is, nem kaptak vissza egyetlen oklevelet sem, egy ideig még hiteles másolatban sem; hiába fordultak az uralkodóhoz, a rendekhez és a szepesi kamarához, jó sokáig minden fáradozásuk sikertelennek bizonyult.

28 A leányági leszármazottak a Rákóczi-levéltár Lengyelországba vitt részének megszerzésére, melyhez a fejedelem haláláig kizárólagos jogot tartott, egyelőre nem gondolhattak. A fejedelem, amint említettük, még szám24 O. L., Rákóczi-Aspremont ltár. Capsa 83, F. 2. N. 17. 25 Arch. Rákóczíanum I. XVIII. L; Márki i. m. III. 325. 1. 26 Századok 1898. 594. 1.; Arch. Rákóczianum III. 740. 1.; Márki i. m. III. 303. 1. 27 O. L., Rákóczi-Aspremont ltár. Capsa 83. F. 2. N. 17. 2a U. ott Capsa 89. F. 70. N. 57., Capsa 93. F. 2. N. 29.,, Capsa 90. F. 1. N. 27. Arch. Rákóczianum I. XIX—XX. 1.