Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

440 CZOBOR ALFRÉD: CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN is az életben levő, sokszor már messze eltávolodott rokonokra szálltak.

331 Mindez megkövetelte, hogy a család a maga leszármazását ízről-ízre ismerje és az ezt bizonyító okleveleket nemzedékről-nemzedékre gondosan megőrizze. 1380-ban a Szent-Szalvátoriak a hatodik ősükig tudták nemzedékrendjüket, mégpedig oklevelekkel igazolva fölvinni.

332 1399-ben pedig Pelbárthídi János leányai be tudták bizonyítani, hogy az Adonyi család akkor élő tagjai nem negyedik, hanem ötödík-ízi rokonok.

33

' A XII. század közepe táján élt Póka nevű közös őstől származó nemzetségnek részint már a XII—

XIII. sz. fordulóján, részint később szétvált különböző ágai a nemzetség Vékeí-vonalán a XIV. sz. vége felé elhalt utolsó férfímaradék leányainak fiúsítása kapcsán keletkezett és félszázadnál is tovább tartott perben okleveleikkel ízenkint tudták bizonyítani a nevezett közös őstől való származásukat.

334 A középkori családi levéltárak közül az a legteljesebb és legegységesebb, amelybe az időközben keletkezett ági levéltárak is belekerültek. Ez pedig elsősorban akkor következett be, ha a közös törzsből elágazott családok közül csak egyetlenegy maradt fenn és az örökösödés rendjén a férfiivadékokban kifogyott többi ágak birtokai s ezekkel együtt levéltáraik is erre szálltak. A családi levéltárak középkori anyagának tartalmi ismertetése kívül esik e tanulmány keretein. A benne foglalt fontosabb irat-típusok Szentpétery Imre Oklevéltanában világosan felismerhetők. E levéltárak mindenesetre akkor is egységeseknek tekintendők, ha magszakadás, adomány, házasság révén vagy egyéb úton más családok levéltáraival bővültek, minthogy ezek azontúl rendeltetésszerűen tartoztak az illető család birtokába. Összetettekké csak akkor váltak, ha a család valamelyik, hivatalt viselő tagjának e minőségéből kifolyólag keletkezett iratai is ott maradtak, vagy ha mások tulajdonába tartozó iratanyagot is rejtettek magúkban.

335 Czobor Alfréd. -»sí Werbőczi I. r, 47. c. — Turul XX. 1. 1. (Karácsonyi János: Felsőgyőri Nagy Iván emlékezete.) 332 Turul XX. 1. 1. — Z. O. VIII. 164. 1. 333 Turul XX. 1. 1. 334 Czobor Alfréd: Szentesi Póka nemzetsége. Turul LH. 60. I. — Z. O. IX. 123—148. 1. 335 Az egységes és összetett levéltárakról 1. Herzog József: Magyar levéltári terminológia. Lev. Közi, X. 3—4. 1.