Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 433 vi&tye várára (Bars m.) és tartozékaira vonatkozó okleveleket Damj annak, akire azok őrzése mint legidősebbre az ország szokásjoga értelmében László atyjának halála után hárult, bár ezenfelül a családi levéltárat azért is igyekeznek kivenni utóbbinak kezéből, mert törvénytelen íiú- és lenygyermekeit törvényesítéssel birtokaik részesévé akarja tenni.

2

"

8 A családi levéltár gondviselője természetesen nem lehetett az, aki nem volt épeszű, de a pazarló, yalamint az sem, aki többi atyafiait az apai és ősi javak örökségéből kitúrta. Ezekben az esetekben azt az apai ághoz legközelebb álló más vérségi atyafinak kellett átadni.

299 Akit a családi levéltár őrzése illetett, vagyis a család legidősebb tagja, köteles volt a közös birtokok ügyében bármelyik atyafia ellen keletkezett pert vinni és minden más, azokra vonatkozó ügyet gondozni.

3üü A családi őrizetnek ez a formája azonban nem merevült általános szabállyá. Igen gyakran módosult; így például megállapítható, hogy a levéltár a legidősebb családtag halála után sokszor nem száll át az illető család más ágon élő legidősebb tagjára, még saját testvérjére sem, hanem előbbinek elsőszülött fiára és erről ugyanígy tovább; vagyis a törzslevéltárat állandóan a legidősebb ág, mégpedig a szokásjognak ezúttal is szem előtt tartásával mindig a legidősebb fíúutód őrzi. Vesszős mester 1358-ban azért nem tud bizonyos ügyben a maga részéről okleveleket felmutatni, mert a családi iratokat néhai testvére, Tötös őrizte, s azok most ennek fiainál vannak.

:iúl Birtokosztályoknál, kivált ha az osztozkodók között nem volt valami nagy egyetértés, gyakran a levéltár is osztályra került, ami az addig közös és egységes családi levéltár megoszlását vonta maga után. Mindegyikük megkapta abból a neki jutott birtokokra vonatkozó okleveleket; & fennmaradókat pedig, amelyeket nem lehetett elosztani, s így továbbra is közösek maradtak, rendszerint valamely együttesen megállapított őrzőhelyen tették le, vagy továbbra is eddigi őrzőjüknél hagyták. Már 1291-ben olvashatjuk, hogy az Elefánti családban három testvérnek a fiai megosztozván, az egyiknek, kétségkívül a családi iratokat őrző legidősebbnek a fiai átadják a másik két 298 0. L., Dl. 24.045. 298 Werbőczi Trip. I. r. 42. c. 300 U. o. és II. r, 34. c. 6. §. 301 A. O. VII. 63. 1. Levéltári Közlemények 28