Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 431 vagy azokkal való üzérkedésre csábítják,

287 igyekeztek okleveleiket mindenáron visszaszerezni. Ha szép szóval nem ment, perrel;

288 sőt arra is van példa (1477-ből), hogy a jogos igénylők pénzért váltják magukhoz idegen kezekben levő irataikat.

289 1428-ban a Daróczi család tagjai panaszolják, hogy Daróc (Ung m.) törzsbírtokukra és más fekvő jószágaikra vonatkozó okleveleik nagy számban a Várdaiaknál vannak, s ezek felhasználásával úgy utóbbiak, mint más szomszédaik jelentékeny részt foglaltak el birtokaikból, 1453-ban per útján újból követelik Várdai Miklóstól. Ez az országbíró előtt hajlandónak nyilatkozott a szóbanforgó okleveleket nekik kiadni, de kijelentette, hogy ő azokról nem tud; mindamellett kész kisvárdai házát felkeresésükre alaposan átkutatni. Várdai Miklósnak a Csícseriekkel szemben tanúsított — föntebbről ismert —* magatartása arra enged következtetni, hogy a Darócziakkal is ugyanúgy bánt el: tovább is visszatartotta irataikat. Mert hogy valóban ott voltak kisvárdai levéltárában, kitűnik abból, hogy a Várdaí-családbeliek utóbb (1473-ban), Miklós halála után, választott bírák előtt létrejött egyezségben kötelezik magukat azoknak a leleszi konvent bizonysága előtt való kiadására, a Darócziak elísmervénye ellenében.

290 A hiteles hely tanúsága és az átvevő térítvénye biztosíték volt a jövőre nézve arra az esetre, ha valaki a már egyszer átadott okleveleket újból követelné. 1488-ban Losonczí Bánffy Dénes a kolosmonostori konvent előtt nyugtatja Csornavodai Egyedet és Jánost bizonyos, az ő jószágaira vonatkozó okleveleknek átvételéről, amelyek eddig ezek birtokában, voltak.

291 Egyesek, hogy haláluk előtt könnyítsenek lelkiismeretükön, végrendeletileg intézkednek a jogtalanul maguknál tartott oklevelek visszaadásáról, ,,ne detentio earundem litterarum anímam .. ,-coram Deo aggravaret";

292 ha pedig ennek valami akadályát látták, ugyancsak magában a végrendeletben „pro evitando salutis anime sue dispendio" érvénytelenek287 Z. 0. VI. 87.; VIII. 349. 1. — Apponyi okit, I. 334. 1. - Lev. Közi. X. 125. 1. 288 U. o. és Z. 0. X. 409. 1. — Sopron vm. okit. II. 380. 1. 289 Lev. Közi. XIII. 273. 1. — Iváncsi János két testvérével 150 márkát fizet IV. Béla és a veszprémi káptalan okleveleiért, melyek Lugas és Iváncs falvakra (Vas m.) vonatkoznak. (A. O. VIII. 306. 1.) 280 Z. O. VIII. 349.; IX. 357.; XI. 144. 1. 281 Bánffy okit. II. 271. 1. 292 A. 0. II. 148. 1.