Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

430 CZOBOR ALFRÉD Iádnak a koronára szállt birtokát nem adományozta, annak oklevelei a királyi levéltárba kerültek. Az okleveleket hiánytalanul kellett beszolgáltatni, és ezt számon is tartották. Midőn a fíúörökösök nékül elhalt Marczali István (a bán fia) birtokjogi okleveleit a korona birtokába vette, kiderült, hogy közülük 18 darab valamiképen (quodam modo) leányához, Borbálához, Hédervárí Imre bán özvegyéhez jutott, A király parancsára az özvegy ezeket Korothnaí János mester kezeihez szolgáltatta a királynak való átadás végett, aki neki azokról átírás alakjában másolatokat adott

282 Arra is van példa, hogy hűtlenség vétke miatt elkobzott családi levéltárat vesznek a királynál őrizetbe. Ami természetes is, minthogy a király a hűtlenségért elítéltek fekvő jószágai fölött szabadon rendelkezett, tehát még életükben adományozhatta azokat.

283 A fogságra vetett Czudar Péter volt szlavóniai bán okleveleit Mária királynő 1383-ban tárnoki házába viteti, ahol tudvalevőleg a királyi levéltárat is őrizték.

284 Kiszabadulása után azonban visszaadja neki és családjának.

28

' Mehetett a családi levéltár egészben új tulajdonba magszakadás esetére kötött kölcsönös örökbefogadási szerződés alapján is. Ezúton bővült a kísvárdai uradalom tulajdonosának, a Várdaí családnak kísvárdai levéltára a Báthmonostorí Töttös család levéltárával 1468-ban, e család férfiágon történt kihalása után.

286 A családi levéltáraknak egyéb, általánosan ismert utakon, például házasság révén történt vándorlását nem tartjuk szükségesnek részletezni. Csak még megjegyezzük, hogy részint ezeken át, részint az ismertetett módokon kerültek később középkori oklevélsorozatok, egész levéltárak is olyan családok birtokába, amelyeknek szerepe, sőt nemessége is csak az újkorban kezdődik, Egyes családi levéltárakba ismeretlen úton-módon más családokat illető olyan oklevélcsoportok is bejutottak, amelyeknek ott őrzését semmi sem igazolta. Minthogy ez az illetékesekre nézve azt a veszélyt rejtette magában, hogy a bitorolt oklevelek ezek őrzőit birtokfoglalásokra, 282 Hédervárí okit. I. 454. 1. 283 Werbőczi Trip. I, r. 14. c. 284 Czobor: Országos Levéltár felállításának terve stb. Lev. Közi. III. 2. és köv. 11. 285 U. o. — Lev. Közi. II. 442.; XIII. 268. 1. 288 Z. O. XII. k. bevezetésében a XI—XII. 1.