Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 417 törvényszékre; ez okból előbb (1302-ben) átírást kér a váradi káptalantól.

207 A Búzád nemzetségből való Miklós mester az elődei által 1274-ben megkötött osztályegyezséget tartalmazó oklevelét 1342-ben a zalavári konvent által abból a célból íratja át, hogy mint egyedüli példány esetleg veszendőbe ne menjen.

208 1335-ben a Pínkóc és Tarnóc (Ung m.) közti határok megállapítására kiküldött választott bírák eljárása során az egyik fél azért mutat be csupán transsumptumot, mert az árvizek miatt veszélyesnek tartotta az eredetit magával hozni,

209 A családi levéltárak egészben, vagy részben nemcsak a föntebb előadott erőszakos, jogtalan módon, hanem jogszerűen is kerültek tulajdonosuktól mások kezébe; A családi iratok részleges vándorlása általában birtokátruházásokkal kapcsolatban történt, A bírtokeladások szinte napirenden voltak, amihez még a gyakori birtokcserék, továbbá az egyezségek, ajándékozások folytán történt birtokátruházások is járultak. Természetes tehát, hogy a privilegjális alakú oklevelek legtöbbje birtokeladásokról szól,

210 s hogy a családok iratai is túlnyomóan ezen a réven szállnak egyik családról a másikra, A birtokkal ugyanis többnyire a rávonatkozó oklevelek is gazdát cseréltek. Szükséges volt, hogy az átszálló birtokjogot az ezt biztosító okiratok is kísérjék az új tulajdonoshoz, főleg az adomány levelek, melyek alapján a bírtok átadója birtokát eddig élvezte. Ennek következtében, kivált ha nagyobb birtokterületek, például várak és tartozékaik cseréltek urat, a családi levéltárak egész csoportjai váltak meg korábbi birtokosaiktól s jutottak az új tulajdonosok levelesládáiba,

211 Ilyen módon legtöbbször megoldható, miért kerültek be egyik-másik családnak az iratai valamely más család levéltárába, A családi levéltárak, egyes iratcsomók továbbvándorolhattak egyéb úton is, így magszakadás esetében vagy a leányág révén, sokszor többszöri átszállással. Ezeknek az iratvándorlásoknak a tisztázásához nagy segítségül szolgál a birtoktörténetet is felölelő komoly családtörténet,

212 207 Károlyi okit. I. 34. I. 208 ... „ne propter singularitatem ín futurum amítterentur" ... (H. O, I. Í86. 1.) 209 O. L., Csicseri es. lt. Dl. 31.227. 210 Ugyanezt a megállapítást 1 Eckhart i. m. 518. 1. *" 1341. A. O. IV. 38. 1. és alább is. 212 A levéltárvándorlásnak érdekes folyamatát írja le Lukcsics Levéltári Közlemények 27