Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 40? ládát, már csak azért is, mert utóbbinak fia, András a kir, kancellária jegyzője, s így a kancelláriában sokat tehet családjuk érdekében, 155 Ez sem használt, A Csicse­riek ezután is csak egy évtized múlva, Várdaí Miklós ha­lála után juthattak végre-valahára levéltárukhoz. Ekkor is Várdai István kalocsai érsek, ekkor már bíbornok, jó­voltából, aki fölkérte az özvegyet, hogy az őket illető okleveleket kerestesse ki a többiek közül és hiánytalanul adja vissza nekik, minthogy az átvételről szóló elís­mervényüket már el is küldték neki, 156 Arról természetesen nem tehettek, akik mások okle­veleinek magánőrizetbe vételét vállalták, ha ezeket tőlük hatalmaskodók erőszakosan elragadták; mint például a Péczi-család egyik ágának nagyobb biztonság végett Deb­resí Pál őrizetére bízott iratait is elrabolták nemzetségük más tagjai, embereikkel házába rontván. 157 A családi iratanyag elrablása s általában bármely úton-módon való eltulajdonítása nem jelentette ugyan mindig annak pusztulását is, de azokra nézve, akik nem tudták visszaperelní vagy máskép visszaszerezni, leg­többször örökre elveszett. Az eltulajdonított családi ira­tok bitorlói, ha nem tudták az iratoknak hasznát venni, megsemmisítették. Hiszen még olyanok is akadtak, akik, hogy az önző céljaiknak útjában álló bizonyítékokat el­tüntessék, saját családi levéltáruknak is elpusztították egyes darabjait. Werbőczi szerint 158 voltak, akik nemzet­ségük nőágát a birtokj ogokból ki akarván zárni, az olyan eredeti okleveleket, amelyekből kitetszenék, hogy a bir­tokjogok vásárlás vagy egyéb címen a fiú- és leányágat egyaránt illetik, elrejtették, de meg is semmisítették. Hogy elemi csapások, szerencsétlen véletlenek vagy gondatlanság miatt is semmisültek vagy rongálódtak meg egész családi levéltárak vagy egyes darabjaik, annyira természetes, hogy szinte felesleges külön említenünk. Mindez manapság is fenyegeti a családi levéltárakat. Csupán bemutatóul közlünk néhány esetet. Tűz martalé­kai lettek bizonyos alásonyi nemesek oklevelei házuk le­égése alkalmával, melyekkel földjük tulajdonjogának Örökségi eredetét kellett volna 1253-ban bizonyítaniuk, 151 155 Z. O. X. 75. 1. 158 Z. O. XI. 13. 1, í57 H. O. V. 353, I. 158 Trip. I, rész 36. c. 2. §. 158 H, O. I. 28. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents