Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 40Í néhány értékes darabját elvitte (hihetőleg az ott őrzött családi oklevelek közül birtok-manipuláció céljából). Annál jobban megsínylette a husziták félszázados rombolásai nyomán lábrakapott zűrzavart ugyancsak az 1440-es évek elején a premontreiek sági monostora és konventje, s vele sok családi levéltár. Lévai Cseh Péter vajda fia László magyarokból és cseh zsoldosokból álló hadával kegyetlenül kifosztotta és a tömérdek rablott holmit, ezek között mind a monostor, mind a nemesek nagyobb biztonság végett annak conservatóriumában megőrzésre letett okleveleit Léva várába vitette; némely kiváltságlevelek függő pecsétjeit pedig emberei a selyemzsinórokról levagdosták.

11

'

5 A déli vidékeken a XV. sz. óta a török közelsége, meg-megismétlődő beütései veszélyeztették a családok javait s így levéltáraikat is. Már 1446-ban olvassuk, hogy Szeri Pósa István és János testvérek okleveleit, köztük a Simánd (Arad m.) birtokra vonatkozókat is, a törökök elvitték.

117 Csornai Mihály Szörényi bán és Bizerei Miklós Drankó várára és tartozékaira vonatkozó oklevelei is akkor semmisültek meg, amikor a várat és környékét a törökök elpusztították. Ezért 1451-ben Hunyadi János kormányzó nova donatio] ával voltak kénytelenek magukat azok birtokában megerősíttetni.

118 A Szentbalázsi Szele és Szentjakabí Chernel-családok iratainak sorsát már ismerjük. Ezeket is a törökök rabolták, illetve pusztították el még 1482 előtt, amikor a szentmihályi (Zala m.) plébániatemplomot, ahol őriztették, kifosztották.

119 A középkor vége felé a növekvő török veszély természetesen a közelébe eső családi levéltárakat is egyre jobban fenyegette. Ebben az időtájban történt, hogy mialatt Kutasí Lukács temesi alispán és Magyarország alsó részeinek alkapitánya az országgyűlésre utazott, a török kabulí (Temes m.) lakóházát megtámadta, lerombolta, s ugyan115 U. o. 219. 1. iía . , , „nonnulla eorum privilegia et literalia instrumenta factum possessionarium tangentía tam dícti monasteríí, quam aliorum notilium et regnicolarum cum patentibus literarum diversarum nobílíum et incolarum huíus regni in conservatorio eiusdem monasteríí pro iütela maiorí et custodia reposita" . . . (0. L., Dl. 13.926. — Közölve Tóth-Szabó Pál i. m. 283. 1. XXXI. sz, oklevél.) — Fejér: Auth. ct vis prob. dipl. 137. 1. — Lev. Közi. II. 143. 1. 117 Sztáray pklt, II. 385. 1. 118 Lev. Közi. I. 119. 1. — O. L„ Dl, 14.473. 119 Lev. Közi. II. 145. 1. Levéltári Közlemények 26