Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 391 vagy ha csak egyes okleveleket akart belőle kivenni, a kulcsot és a pecsétet vagy jelet a hiteles helyen összeegyeztetés végett be kellett mutatnia.

60 Azt azonban — legalább is régebben — a hiteles hely nem kutatta s nem is követelte, milyen és számszerint mennyi oklevelet tett le vagy vett ki időközben az illető.

81 Ezek megszámlálására legfeljebb csak felsőbb meghagyásra kerülhetett sor, akkor, amikor a letétben levő levelesládának hatósági emberek jelenlétében való felnyitása vált szükségessé, például tartalmának azonosítása végett.

62 A hiteles hely részéről a visszaszolgáltatás tanúk jelenlétében és természetesen a letevő elismervénye ellenében történt. Máskép a hiteles hely nem tudta volna azt igazolni, ha később, esetleg a letevő örökösei a letétet netalán újból nála keresték. Családi levéltárak hiteles helyi őrizetére számos konkrét adatunk van. Egyesek azokkal az okokkal is megismertetnek, melyek a hiteles helyi őrizet igénybevételére indítottak, 1335-ben a már föntebb említett péterváradi konvent Dezső beregi comes özvegyének és Miklós nevű fiának a levelesládát, noha ezt korábban a délvidéken garázdálkodó szakadároktól való félelmében (propter metum cysmatícorum) maga az özvegy helyezte ott el, mégis csupán királyi parancsra adja ki a láda kulcsának és a xajta levő pecsétnek fönt leírt összeegyeztetése után királyi -ember és a ti teli káptalan bizonyságának jelenlétében;'"

5 a parancsra kétségkívül azért volt szükség, mert az özvegy nevezett fia még kiskorú volt. Már IV. László idejében tesznek említést arról, hogy a szepesi káptalanban igen sok nemesnek őrizték az okleveleit,

64 Ugyanekkor (1289) a tűzvész következtében elpusztult fehérvári egyház külső camera-jában magánszemély által korábban „propter mutabilitatem et varietatem temporis impacati" letett levelesládáról szól egy oklevél.

65 Az Árpád-kor végéről való másik oklevélből pedig arról értesülünk, hogy az erdélyi püspök a közte és Sámson fiai között létrejött csere alapján az utóbbi által neki átadott okleveleket az erdélyi 00 . . . „solummodo cum propriís clavibus et sigillis excipereniur". .. (Pesty: Okit, Temes vm. tört. I. 62. és 60-, 63. I.) 61 U. o. 62., 63, 1. 62 U, o. 61., 62., 63. 1. 6:

' U. o. 60—61. 1. ** Knauz: Mon. eccl. Stríg. III. 357. 1. — Szentpétery i. m. 128. 1. 65 H. O. I. 79. 1.