Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

IRATTÁR ÉS LEVÉLTÁR 37 összefogó, külön levéltári rendeltetésű őrzőhelyek-hivatalok — saját levéltáraik veszik át, mégpedig többnyire az 1902. évi Vármegyei Ügyviteli Szabályzatnak megfelelően 10 évenként kerül az iratanyag levéltári kezelésbe. Egyik vagy másik iratőrzőhivatal helyhiánya miatt azonban a gyakorlatban sokszor nem tartják meg a tíz éves határvonlat. Az iratanyag megszakítatlan egészbe húzott elválasztóvonalak közül ma az egyetlen, általános érvényű alap: az iratok életkora, az időhatár. Szélsőséges ingadozása, a szabályzatok kétes értéke a valóságban, és külső tényezők beavatkozása azonban félremagyarázhatatlanul mutatja, hogy ez is csak időleges, kényszerű megoldás. Minden határvonal, akár jó helyen osztja ketté az anyagot, akár nem, még az olyan is, amely a közösség életének vagy az ügyintézés rendszerének éles fordulatait követi, csak átmeneti jelentőségű; a szilárd időpontot is elsodorja az iratévfolyamok kiapadhatatlan egymásutánja. De hogyha az iratsorok pontos elhatárolása a múltban is, a jelenben is hiábavaló erőfeszítésnek látszik, követelőén felvetődik a kérdés: egyáltalán van-e értelme az íratok közé húzott elválasztó ároknak, szükség van-e külön iratőrzőhelyekre, irattárra és levéltárra. Az iratot, amely különféle emberi ügyletek során keletkezik, a hivatali gyakorlatban valami határozottan körülírt, közvetlen feladat elvégzésére szánják. Ha befejezte, a hivatal számára elveszítette célját, értékét. Az írás azonban, bár változatlanul ugyanaz marad, elvevés, hozzátevés nélkül, míg körülötte változnak az idők, eltűnnek, akiknek érdekét szolgálta, több irányban közvetve is hasznos munkát teljesíthet, A létrehozó ügylet lezáródásával elveszíti ugyan időszerűségét, közvetve azonban az évek, évtizedek, esetleg évszázadok múlásában, változott formában újra feltámadhat ez az időszerűség. Egy középkori híteleshelyi bírtokbaiktató oklevél pl., bár közben többszörösen átalakultak a viszonyok, régen elporladtak, akiknek jogi biztosítéka volt, azáltal, hogy két bírtok elválasztóvonalát félremagyarázhatatlan pontossággal leírja, századok múlva határperekben, esetleg eredeti jogi hatókörét messze kiszélesítve, az országhatár megállapításában, döntő fontosságú lehet. Vagy egy multszázadi kérvényt — már régen befejezte közvetlen rendeltetését, a kérelmező meghalt — 100 év múlva ismét időszerűvé emelnek a benne rejlő személyi adatok, amelyek a leszármazottaknak fontos