Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.
VÁROSI LEVÉLTÁRAINK KEZDETEI , 373 A levéltári anyag a fejlődés főbb vonalaiban azt az utat mutatja, melyet már Sopron levéltárának áttekintésekor megjártunk. S mint ott az ausztriai, itt a lengyel kapcsolatok tűnnek rögtön szemünkbe. Az első vámkedvezményt biztosító oklevél Bártfa levéltárában 1363-ban Kázmér lengyel királytól kelt és a bártfaiak lengyelországi kereskedelméről szól. A lengyelországi vámkedvezményt biztosítja Bártfa számára II. Ulászló lengyel király 1388, évi oklevele s később is igen gyakran találkozunk ezzel kapcsolatos darabokkal. 5 ' A missílisek, a királyi oklevelek köztörténeti vonatkozásai itt is, s Sopronnál is tömeges adatot tartalmaznak a szomszédos országokkal kapcsolatos ügyekre. Bártfa levéltárában őrzött lengyel vonatkozású oklevelek száma pedig természetesen felugrik a szepesi városok elzálogosítása után. A megőrzött darabok tanúsága szerint Bártfának többet és tovább kellett küzdenie határai, birtokai elismertetéséért, mint akár Sopronnak, akár Debrecennek. S épen erre vonatkozó első oklevelei között találunk már olyat, amelyik Bártfa jellegzetes fejlődésének korai emlékét őrzi. 1407-ben ugyanis Zsigmond visszaadni rendeli a bártfaiaktól jogtalanul elfoglalt ,,Blaych" = fehérítőhely (ma is Ófehérítő!) nevű területet. S ezután egyre több és több oklevél domborítja ki Bártfa polgárainak vászonkészítő, vászonfehérítő foglalkozását, mely természetszerűleg a város egész fejlődésére rányomta a maga jellegzetes bélyegét. Vászonfehérítését királyi privilégiumok védték s ezek oltalma alatt rohamosan fejlődött is. Amint Sopronnál a soproni bor védelmét láthattuk, úgy Bártfa vászon18. (1363), 26. (1385), 29. (1388), 39., 41., 42. (1402), stb. szám; vásártartási jogukra: 20. (1365), 27, (1387 egyszersmind Kassa és Buda rangjára való emelés!), 45. (1403) szám; bíráskodási jogukra; 19, (1365), 23. (1374), 44. (1402), 118. (1424), stb. szám; árumegállítójogukra: 37., 38. (1402), stb, szám; városi statútum: 51. (1404). — Ezzel kapcsolatban v, ö, Föglein Antal: Zólyom város XIII— XVI. századbeli okiratai, Lvt. Közi. III. (1925.) 235—242, Zólyom levéltárának legrégibb darabjai: 1263, 1274 (2 drb), 1323, 1326, 1359 évekből valók és birtokadományra, illetve birtokmegerösítésekre vonatkoznak; 1381-ben vámszedési jogra; 1390-ben Buda város szokásához hasonlóan nyert vásártartásra; 1393-ban két mérföldnyi' körzetben nyert vámmentességre. — Hasonlóan a város határára vonatkozik Üjbánya levéltárának legrégibb darabja is, melyben Nagy Lajos 1355-ben a város határát leírja és örökre megállapítja, Csánkí—Relkovic i. m. 87. 1. 55 Iványí í. m. 18. (1363), 29. (1388), illetve 32. (1394), 52. (1405), 130. (1424), 266. (1434), 309. (1437), stb, szám.
