Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.
362 PÁLFFY ILONA tári rendből, amely ezeket a könyveket "4s az első főcsoportba sorozta. Az anyagi előnyt biztosító oklevelek mellett a város mindenkori vezetősége nem hanyagolhatta és nem is hanyagolta el a szó szoros értelmében vett anyagi ügyeikre vonatkozó írások megőrzését. Középkorból fennmaradt városi levéltárainkban mindenhol megtalálhatjuk az e szempontból fontos nyugtatóleveleket, kötelezvényeket stb., melyeket Kassa város már ismertetett levéltári elenchusa külön csoportba sorozva említ. Hasonlóan külön „Kötelezvények s azokkal kapcsolatos irományok" című csoportban őrzi ezeket Debrecen város levéltára is, bár mindössze 1603-mal kezdődően, míg a korábbiak a ,,Különböző tartalmú irományok" közé kerültek. 20 Ezeknek a nyugtatóleveleknek, bizonyos fizetési kötelezettség teljesítését bizonyító okleveleknek, adósleveleknek egy része a városnak, mint közösségnek anyagi ügyeire vonatkozott, másik — s hova-tovább számban is tekintélyesebb — része az egyes polgárok érdekeit szolgálta. A városi adó, újévi ajándék, tized stb. lefizetését igazoló nyugtatólevelek megőrzésének fontosságát jellemzően mutatja Sopron városának esete 1421-ben, amikor is Borbála királynő azt követelte, hogy elismervények felmutatásával igazolják, hogy a királynénak járó újévi ajándékokat a koronázástól kezdve pontosan megadták. Sopron a gondosan megőrzött nyugtatólevelek felmutatásával el tudta kerülni az újévi ajándékok újbóli megfizetését. Későbben a különböző, de rendszeresen vezetett jegyzékek r majd pedig a könyvek bejegyzései vették át az egyes okmányok bizonyság jellegét. Minthogy a városi önkormányzat a város anyagi ügyeinek intézését is a tanács kezébe adta, természetes, hogy a városi közigazgatás írásszerkezete hamarosan kiterjedt az anyagi, a pénzügyekre is. Az évenként készített bevétel-, kiadás-, adókivetési- és behajtási jegyzékek hamarosan könyvekben folytatódva külön sorozatokat alkottak és alkotnak ma is. A városi könyvek bizonyító erejét élesen világítja meg egy bizonyos körmöcbányaí polgár: Ebum Mátyás ügyében hozott királyi ítélet. ,,Ebum Mátyást nem akarták a tanácsba beválasztani, mert bizonyos, jelentős pénzösszegről nem tudott elszámolni, amint arról a város feljegyzései (in registro seu líbro civitatis) tanúskodnak. A királyi altár20 Csobán í. m. 211—212. 1.
