Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.

VÁROSI LEVÉLTÁRAINK KEZDETEI 357 ^városi jog már csak a tanács előtt kötött ügyleteket tekinti érvényesnek. A városi hatóság tekintélyét pecsétjének elismertetésével, címeradományozással az uralkodó is növeli, sőt a nagyobb tekintély látszatáért — Buda mintájára — olykor a vörös viasz használatát is megengedi.

11 A közhatósággá felemelkedett városi tanácsnak a kiváltságlevelek, a kiváltságaikra és birtokaikra vonatkozó oklevelek gondos megőrzése mellett gondoskodnia kellett az előtte kötött ügyleteket bizonyító okmányok kellő megőrzéséről is, hiszen polgárai számára a hiteles helyek szerepét vette át. A tanács előtt tett bevallásokhoz, az ott kötött magánügyletekhez, a gondjaira bízott végrendeletekhez stb. a polgárok anyagi érdekei fűződtek. A megőrzésükre fordított gondosságot bizonyítja az e jellegű oklevelek nagy száma, mely hamarosan jóval meghaladta a "város egyetemét érintő anyagi ügyekkel kapcsolatos okleveleket, amilyenek pl. igen korai időktől kezdve a város teljesített fizetési kötelezettségeit nyugtató levelek. Ezek eleinte, mint egyes oklevelek nyertek megőrzést, de a városi közigazgatás kialakulását nyomon követő írásszerkezet hamarosan könyvet, majd könyveket fektetett fel, melyekbe az önkormányzat ténykedéseiből folyó és írásbeli bizonyságot kívánó ügyleteket feljegyezték. Eleinte csak egy könyv szolgálta ezt a célt: a városi könyv, melyben a tanács előtt kötött magánügyletek feljegyzései, szabályrendeletek, árszabások stb, váltakoznak a városi tanács bíráskodási jogából fakadt ítéletekkel, tanúvallatási jegyzőkönyvekkel stb. A városi könyv azután közgyűlési (tanácsülés!) jegyzőkönyv formáját ölti — egyik városban előbb, a másikban később —, mely az önkormányzat működésének gerincét foglalja magába, míg a városi könyv egyes jellegzetes feljegyzései külön-külön könyvekben folytatódnak és a legkülönbözőbb jegvzékek is könyvszerűen nyernek állandó formát. így alakulnak ki az ítélet-, a bírósági jegyzökönyvek, a végrendeletek könyve, a 11 V. ö. ifj. Szentpétery Imre: A vörös viaszpecsét bízonyító*ereje a középkorban, Szentpétery-Emlékkönyv (Budapest, 1938.}, különösen a 444. és 452. 1. — 1453-ban nyeri el ezt az engedélyt Kassa és Bártfa, ld. i. m. 444. 1. és Iványi: Bártfa sz. kir. város levéltára 695. szám {címeradományozással együtt), 1582-ben Újbánya, ld, Csánki—Relkovic: Üjbánya város levéltára és rövid története, Lev. Közi. II. (1924.), 102. 1., 1600-ban Debrecen, ld. Szűcs i. m, I. k. 226—227, 1,, a városi magánlevéltár nagyobbrendű okmánygyüjteményének 99. számaként idézve.