Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.
352 PÁLFFY ILONA lődéséről s a középkorban kiformált rendjéről alkothatunk csaknem teljes képet. S bár kétségtelen, hogy egy minden részletkérdésre kiterjedő városi levéltártörténet csak az illető levéltárak anyagának gondos áttanulmányozása során jöhetne létre, arra viszont a már kiadott anyag is bőségesen elegendő, hogy városi levéltáraink keletkezésének és további fejlődésének főbb vonásait megállapíthassuk, s 1 ezzel kapcsolatban néhány jelentős szempontra irányíthassuk a figyelmet. Mint minden levéltár, a városoké is, hű tükre az őt létrehozó szerv, tehát a város életének, fejlődésének, 2 A középkorban virágzó magyar városok egy jelentős része — s velük együtt levéltáruk is — a török korban súlyos veszteségeket szenvedett. Természetes, hogy azon a területen, amelyen az ozmán uralom a középkori magyar kultúra majd minden eredményét elsöpörte, a levéltárak sem kerülhették el sorsukat. így pl. középkori városaink emelkedésének mintaképei: Buda és Székesfehérvár sem tudta középkori virágzásának levéltári emlékeit korunkra átmenteni. Mindkettőnek régi levéltára teljesen elpusztult. Újjáéledésük új levéltárat termelt, de ennek iratanyaga természetesen csak az újabbkorí helyzetet világítja meg. Viszont, minthogy a visszafoglalás után merőben új életre ébredt városok levéltárai történeti gyökerek nélkül idomultak a XVIII. század fejlettebb formájú levéltári rendjéhez, helyzetükből semmi utalást nem nyerhetünk középkori előzményeikre, e városok régi levéltáraínak állapotára nézve. Bennünket most a magyar történet teljességéből kicsapódott, a városélet középkori formáival összenőtt levéltárak kezdete és kibontakozása foglalkoztat. Kutatásunk során azokat a benső rugókat szándékozunk kitapintani, amelyek e levéltárak fejlődésének irányt szabtak. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy e levéltárak nem önmagukért jöttek létre, hanem, mint a városi élet szükségszerű termékei; további alakulásuk ütemét is a város életének lüktetése adta meg, ennélfogva csak ezzel kapcsolatban, ezen keresztül ismerhető meg a maga egészében. Sértetlen levéltár, amely minden valaha benne őrzött darabot megtartott volna, természetszerűleg aligha lehet. 2 Pálfy Ilona: Városi levéltáraink és feladataink, (Budapest, é, n. [1938.]), (Különlenyomat a Városi Szemle XXIV. évfolyamából), 3—5. 1.