Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

336 VÁCZY PÉTER ország apáról^fiúra öröklődött, Megváltozott mindjárt a helyzet, midőn II. István meghalt, s Kálmán testvérének, Álmosnak megvakított fia következett az uralomban. Borisz úgy érezte, hogy neki mint Kálmán fiának az Álmos-ivadéknál több joga van a királyságra. Akár a Bécsi Képes Krónikát, akár Freisingi Ottó elbeszélését olvassuk, Borisz története tulaj donképen csak II. Béla trónraléptével kezdődik, csak most tűnik fel mint trónkövetelő. Először Bizáncba megy, császári hercegnőt kap feleségül, majd a lengyel királyt, III. Boleszlót próbálja ügyének megnyerni.

91 „Minthogy pedig a magyarok mindig igazságtalanok és háborognak, mint a sós tenger — írja a Képes Krónika — Leviathán fiai követeik által hívogat jak a fattyú Boriszt, hogy jöjjön be és az ő segítségükkel foglalja el az országot, minthogy azt hitték, Kálmán király fia. Borisz tehát rutén és lengyel segítséggel megérkezett Magyarország határvidékére, épen arra a helyre, melyet Sajónak hívnak. A király pedig sereget gyűjtvén ellenük ment. A nemesek közül igen sokan Borisz oldalára állottak. Erre a király Magyarország főembereit értekezletre hívta, s megkérdezte tőlük, hogyan tudják: fattyu-e Borisz, vagy Kálmán király fia? És a királyság hívei azt felelték, bizonyosan tudjuk, hogy Borisz fattyú és nem méltó a koronára. A hűtlenek és ellenkezők pedig magukban valamit bizonytalanul mormogtak, és az igen vagy nem között ingadoztak." Erre a király az „árulókat" helyben lemészároltatta, „Borisz pedig a ruténok és lengyelek nagy sokaságával a királyhoz közel tábort ütött, Erre Magyarország főemberei követeket küldtek a ruténok és lengyelek fejedelmeihez, kik Borisz érdekében jöttek, s azt izenték: Nem illik, hogy ti igazság ellen akartok egy fattyúnak országot keresni. Mi tudjuk, hogy a királyság joggal Bélát illeti és ő az egész ország közakaratából uralkodik! Ezt hallván a rutén és lengyel hercegek, elálltak attól, hogy Boriszt továbbra is segítsék, s visszatértek saját tartományukba," A harc megindul s a király Isten segítségével győz.

92 91 Otto Frisíngensís ep.: Chronica VII. 21, VII. 34., ed. Hofmeister 342—343, 367; Gesta Fríderíci I. imperatoris I. 31., ed B. de Simson: Scriptores rer. Germ. (1912)- 48—49. 1. L. Pauler Gyula: A magyar nemzet története I. (2. kiad.) 240—243. 1. 92 Chronicon Píctum Vindobonense c. 161., ed. Szentpétery: Scriptores I. 447—452. 1. Ez a fejezet Kézainál és a Budai krónikában hiányzik.