Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.
320 VÁCZY PÉTER Szent Gellért nagyobb legendája mai alakjában számos, régebbi és újabb eredetű részből Összeszerkesztett mű. Az első két fejezet és az utolsó kétségtelenül a XIV. században készült, telve bántó anachronízmusokkal. Külön egészet alkot az Ajtonyról szóló rész, újabb hozzátoldás a 15. fejezet, mely Gellért vértanúságát írja le. 48 Itt olvassuk mindjárt az elején: Cum ergo maxima discordía orta fuisset ínter Petrum regem et Ungaros, Ungari m i s e r u n t sollempnes nuntíos post filíos Wazul: Endre, Béla et Leventhe, qui erant de genere sancti regís Stephani... 49 Problémánk szempontjából nagy jelentőségű, hogy ebben a fejezetben egész passzusok egyeznek a XIV. századi krónikaszerkezettel. Az idézetnek ritkított szedésű szavai például mind előfordulnak a XIV. századi krónikaredakcióban is. A nagyobb Gellért-legenda még egy helyütt, a 14. fejezetben érintkezik a krónikákkal, de itt nyilvánvaló, hogy a szövegek egymástól függetlenek. A Legenda maior a minor szövegét követi, a XIV. századi bővebb krónika viszont Kézaival árul el rokonságot. Legenda minor Quo regnante, sicut propheta ait, ,,sanguís sanguinem tetigít", peccato peccatum adauctum (más codexben adíunctum) est. Heu quadragesíme sanctis diebus honestissimos suí consilií viros sudibus ac palís velud inmunda anímalia interficere ausus est. Legenda maior Quo regnante, ut ait propheta, sagwis sagwinem tetigit, id est peccatum peccato adíunctum est. Nam sanctis quadragesíme diebus honestissimos quosque suí consílíi viros fustibus et palís, velud iumenta sew bruta anímalia, ausus est interficere. Chronici compositio s. XIV. Cum ením rex Quadragesimam Chanadiní celebraret, ín eadem Quadragesima circíter quinquaginta viros nobíles sub pretextu consiliandi ín quadam domo conclusít et ab ar~ matis militibus fecit eos obtruncari nec contritos nec confessos. Macartney i. m. 460. s a köv, lapok. Legenda maior c, 15., ed, Szentpétery: Scríptores II. 501. L
