Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 319 egyúttal gyermekeit is száműzetésbe küldte,

43 Nyilvánvaló, hogy az Évkönyvek száműzetésbe menő gyermekei azonosak a magyar források hercegeivel, noha atyjuk más és más. Az Évkönyvekben Vazultól, az idézett krónikákban Szár Lászlótól, Vazul öccsétől származnak. Melyik a helyes változat? Az Altaichi Évkönyvek a legmegbízhatóbb forrásból, a XI. századi élő magyar hagyományból merítették adataikat, Igaza van tehát Hómannak, amikor Paulerrel és Wertnerrel szemben megállapítja, hogy a hercegek származása nem lehet vitás: Vazul fiai voltak.

44 Minthogy a XI. századi Gesta írója az Altaichi Évkönyveket maga is ismerte és adataikat, kiegészítve a saját értesüléseivel, felhasználta, ebből Hóman szerint az következik, hogy a hercegeket a Gesta írója is Vazultól származtatta. A magyar Gesta-író sok helyt valóban ugyanúgy mondja el az eseményeket, mint az Évkönyv szerkesztője, de éppoly gyakran el is tér annak előadásától. Igaz, Kézai és a XIV. századi krónikák egyenesen vitába szállnak azzal a felfogással, hogy a hercegek atyja Vazul volt, ezt hamis és helytelen értesülésnek bélyegzik,

45 Állásfoglalásukból azonban még korántsem következik, hogy a XI. századi Gesta az, amivel hadakoznak, A „quídam" vonatkozhat egy általuk felhasznált más forrásra is, A fennmaradt kútfők közül Szent Gellért nagyobb legendája, a Zágrábi és Váradi krónikák, valamint Joannes de Utíno királyjegyzéke nevezi a hercegeket Vazul fiainak.

46 Feltehető tehát, hogy a XIII, és XIV. századi krónikaírók ezek egyikével vagy elveszett forrásukkal vitatkoznak. S tényleg, találkozunk olyan nézetekkel, melyek XIV, századi krónikáinkon a Gellért-legenda, illetve a Váradi (Zágrábi) krónika hatását vélik felfedezni,

47 43 Lásd a 24. sz. jegyzetet. 44 I. m. (Gesta) 89. 1. 45

. Simonis de Keza: Gesta c. 55., ed. Szentpétery: Scriptores I. 178. 1.; Chronici comp. s. XIV. c. 87., ed. Szentpétery: Scriptores I. 344. 1. 46 Legenda S. Gerhardi ep. c, 15-, ed. Szentpétery: Scriptores II. 501. 1.; Chronicon Zagrabiense cc. 1., 5—7,, ed. Szentpétery: Scriptores I, 206, 208. 1,; Joannis de Utino brevis narratio de regibus Hungáriáé c. 4., ed. Floríanus: Fontes III. 267. 1. 47 Kaindl, R. F.: Studien zu den ung. Geschichtsquellen. XIII, (1902) 34. 1,; Domanovszky Sándor: A pozsonyi krónika. (Századok, 1905.) 543. 1, és Kézai Simon mester krónikája. (Budapest, 1906) 106—107. 1.; Macartney, C. A.: í. m. 490—507. 1. V. ö. Juhász Kálmán: A Gellért-legenda, (Kolozsvár, 1929.)