Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

310 VÁCZY PÉTER A Vazul-ág történetírója még másképen is elégtételt próbált szerezni a megvakított ősnek. A Kézai-féle krónika és a XIV. századi bővebb krónika-variánsok azt állítják, hogy István király először Vazult jelölte utódjául. Imre halála után — írják — f

,nagy szomorúság és keserűség gyötörte Istvánt, mert atyafiai közül egy sem látszott alkalmasnak, hogy halála után országát a kereszténységben megtartsa," Midőn a király testi erejében hanyatlani kezdett, sietve elküldte követét, névszerínt Egeruth fiát Budát Vazulért, nagybátyja fiáért, kit fiatalos kicsapongásai és balgasága miatt, hogy megjavuljon, a nyitrai vár börtönébe záratott. Ugyanis elhatározta, hogy kiengedi onnan és halála előtt megteszi királlyá. Kétségtelenül igaz az, amit a krónikaíró István utódjelölési gondjairól mond. Atyafiai közül egy sem volt, akire az ország keresztény szellemű vezetését nyugodt lelkiismerettel rábízhatta volna.

13 Ám ez atyafiak közé tartozott Vazul és ága is. Vazul, neve után ítélve, keresztény lehetett, de olyanformán, mint István atyja, Géza, vagyis a keresztény hit mellett pogány isteneknek is áldozott. Egy Tátony-nembelí lánnyal pogány módra lépett házasságra, fiai közül különösen Leventét fűzték erős szálak a pogány valláshoz.

16 István tehát jó okkal féltette királyságát, népének új hitét, s. XIV c. 72., ed, Szentpétery: Scriptores I. 326, l. 2—4, A szerzőség kérdését eldönti, hogy a mondat egyik fele kölcsönzés az Altaichi Évkönyvekből, ezt pedig a XI. századi Gesta írója használta. Az Évkönyvekben a felkelésnek Ztoizla és Pehzili a vezérei, a Gesta írója szerint volt még egy harmadik is: Wisce, Ez a Wísce mint Visca annak a felkelésnek is egyik vezére, mely a hercegeket behívta az országba. Már most nem véletlen, hogy épen ezen a helyen találkozunk hasonló kifejezésekkel: Endre, Bele et Leuente, qui de génére Sancti Stephan! regis progeniti erant. (A közös forrás alapján ugyanígy a Vita S. Gerardi c. 15-ben is.) Isti magnates Visca, Bua et Buhna . . . regnum generi Sancti Stephaní regis ., . restítuere laborabant, Chronici comp. s. XIV c. 81-, ed. Szentpétery: Scriptores I. 336. 1. 14—15, 21—22, 28, 337. 1. 9. 15 Simonis de Keza Gesta c. 44.; Chronici comp. s. XIV. c. 69., ed. Szentpétery: Scriptores I. 172—73, 318—821. 1. Vazul jelölésére 1. Bartoniek Emma helyes megállapításait. A magyar királyválasztási jog a középkorban. (Századok, 1936) 359—362. 1. 16 Feleségéről ír Kézai és a XIV. sz. krónikás (Szentpétery: Scriptores I. 178, 344, 1.). Hogy pogány módra házasodott, arra Hóman: A Szent László-kori Gesta Ungarorum 91. 1. Levente pogányságára: Chronici comp. s. XIV-, c. 86. Leuente... si diutius víxisset et regni potestatem obtinuisset, sine dubio totam Hungáriám paganísma ydolatría corrípuisset. Et quia ipse Leuente catholice non vixit, ideo , , , est sepultus , . , more paganismo, (Szentpétery: Scriptores I. 344. 1.)