Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 305 atyjuk Szár László, Mihály másik fia volt, Anonymus is így tanítja,

5 Abban mindkét forráscsoport egyetért, hogy Taksony nemzette Gézát és Mihályt, Mihály tói származott azután Vazul és Szár László, A továbbiakban azonban a források már ellentmondanak egymásnak. Ott, ahol a források egymást cáfolják, a történetírók se lehetnek egy véleményen. Wertner Mór hasznos, de nagyobb kritikai készség nélkül megszerkesztett összefoglaló művében, „Az Árpádok családi történeté"-ben úgy vélekedik, hogy András, Béla, Levente Szár Lászlótól, Mihály fiától származtak. Szent Gellért nagyobb legendája ugyan Vazult, Mihály másik fiát nevezi meg atyjuknak, de Kézaí és Turóczi az ellenkezőt állítják és Wertner nekik hisz inkább.

,! Pauler is így dönt, csak annyiban tér el Wertner felfogásától, hogy két Vazult vesz fel. Mihály fiát, Szent István unokatestvérét, akit ,,idősebb" Vazulnak nevez, megkülönbözteti ennek a Vazulnak hasonnevű fiától, Minthogy pedig a Zágrábi és Váradi krónikák Bonuzlónak hívják Szár László fiát, Pauler siet ezt a megvakított, „ifjabb" Vazullal azonosítani. Elképzelhetetlen ugyanis — jelenti ki Pauler —, hogy az a Vazul, akit megvakítottak s akinek fülébe ólmot öntöttek, egy személy legyen Szent István nagybátyjával, hiszen ez akkortájt, ha még élt, már igen öreg lehetett, a tragikus sorsú hercegről viszont azt írják a XIV. századi krónikák, hogy „fiatalos kicsapongásai és balgasága miatt" került előzőleg börtönbe. Pauler érvelésének az a nagy hibája, hogy a józan ész álláspontjára helyezkedett, a helyett, hogy — vérbeli történetíró létére — az adatok forrásértékét próbálta volna meghatározni. Ha a fennmaradt kútfők egymást cáfolják, akkor miért nem vizsgálta meg, hogy melyik változat tartotta meg hívebben az eredeti hagyományt. Ez a mulasztás annál terhelőbb, minthogy Pauler sokat foglalkozott a, krónikák egymásközti viszonyával és szerkezeti sajátosságaival. Forráskritika helyett okoskodni kezd, mint valami fogadott prókátor: „Anonymus mint királyi jegyző csak tudhatta a királyi ház genealógiáját, épp úgy, mint a királyi udvar papja, Kézai Simon... Semmi okunk Szentpétery: Scríptores II, 132, 137, 152, 168. L; phronícon Knauzianum, ed. Szentpétery: Scríptores II, 329, 331. 1. 5 c. 15,, ed. Szentpéterv; Scríptores I. 55. 1. 0 Az Árpádok családi története (Nagy-Becskerek, 1892) 22— 24. I. Levéltári Közieménvek 20