Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 303 kollegiális testületeket, melyeknek éppen egyetértésben kellett volna összeműködniük. Egyesek és hatóságok nagyon is sok időt és energiát öltek bele ma talán lemosolygott, de a kor szemében sokszór a vezető társadalmi rétegek, sőt az egész ország sorsára nézve fontos rangkérdésekbe. S ez a túlzott elmerülés üresnek látszó, aprólékos formalitásokban, a szubjektív szempontok túltengése a tárgyias ügyintézés rovására annál súlyosabban esett a latba, mert az új magyar központi hatóságok működésében az igazi, elmélyülő, hivatásszerű munka szempontjából e kezdő időben amúgy is sok volt a kívánni való. Nem véletlen, hogy a király éppen egy elsőbbségi vita eldöntéseképen írta a kancellária javaslata mellé ezeket a tárgyra látszólag nem tartozó, nem is jól megfogalmazott szavakat: „Piacet et admoneantur consiliaríi de diligentiore frequentatíone et ne iuxta instructíones et praestitas (!) iuramentum se ab consílío absentent nísí praevia licencia-"

95 A tanácsosok valóban nagyon is el-elmaradoztak, bár törvény, uta* sítás és rendelet unos-untíg előírta a hivatalos idő betartását; s egy-egy elintézetlen elsőbbségi kérdés csak csökkentette az ülések megkívántnál amúgy is kisebb látogatottságát. Tudjuk pl., hogy gr. Zichy Károly mindaddig meg sem jelent a helytartótanács üléseiben, amíg rangvitája el nem intéződött, s ekkor is, eskütétele után közel nyolc hónappal, nyomatékosan fel kellett őt szólítani hivatali munkájának haladéktalan megkezdésére

5

"' (ami azonban csak újabb másfél hónap múlva történt meg). Az efféle huzavonák valóban nemcsak az udvar érdekeinek nem feleltek meg, hanem az ország javát is hátráltatták; a tisztviselők személyén s a hatóságok működésén túl tehát a köz érdeke is megkívánta, hogy a praecedentia-kérdés rendezésével a hivatali kötelességteljesítés ilyen hiányosságainak a jövőre nézve eleje vétessék. A magyar hivatali élet gyermekcipőkben járt még, ekkora fényűzést, időben és energiában, nem bírt volna el hosszabb ideig; az egész ország sínylette volna meg, ha az elsőbbségi huzavona továbbra is kölöncként nehezedik amúgy is botladozó lépéseire. Wellmann Imre. 95 Őrig. ref. 1726: 10. 88 Zichy a helytartótanács tanácsjegyzőkönyveinek tanúsába szerint 1726. szeptember 6-án tett esküt, de az üléseken jelenlevők névsorában csak 1727. jún, 16-án kezd szerepelni; a megjelenésre 1727. ápr. 29-én szólították fel. (Helytartótan. Expeditiones 1727. ápr. 29.)