Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

298 WELLMANN IMRE szenvedjen, a kamaratanácsosok elsőbbségét azokra az esetekre korlátozta, amikor a tábla bírái nem megszokott ülésrendjükben tanácskoznak együtt velük. A neoacquistaügyek tárgyalásakor azonban megmarad a bírák szokott egymásutánja,, a kamara két tanácsosa pedig üljön külön kis asztalnál az elnöklő személynöktől jobbra, s mint aki a íiscus ügyeiben járatos, elsőnek szavazzon. A tábla bírái azonban ebbe a jellemzően körmönfont áthidaló megoldásba sem nyugodtak bele, úgyhogy a király jó egy esztendő múlva a szavazásban is nekik engedte az elsőbbségei, igaz, megint csak bírósági, s nem bizottsági tárgyalásban (az utóbbi eset azonban gyakorlatilag nem jött számításba) .

92 Feltűnő dolog s aligha minden szándékosság nélküL való, hogy a helytartótanácsnak, az ország legfőbb hatóságának, nem sikerült hasonló kedvező helyzetbe kerülnie a kamarával szemben, A kérdés rendezése ebben az esetben is a kamara kiküldött bizottságának Koller kancelláriai tanácsos közbejöttével készített javaslatából indult ki. E szerint mindkét hatóság egyformán Őfelsége királyi magyar dícasteriuma, s ennélfogva együttes tárgyalásaikban — ausztriai mintára — a tanácsosság seniumának kellene adni a sorrendet, úgy azonban, hogy elnök mindig az egyik helytartótanácsos legyen. Ám a kancelláriának más volt a véleménye, Igaz, mondotta, hogy a helytartótanács éppúgy királyi dicasterium, de a távollevő király helyett s az ő képében intézi az ország mindenféle dolgát (míg a kamara csak az uralkodó kincstárának ügyeit); az ország legfőbbjei ülnek benne, köztük tanácsosként maga a kamaraelnök, méltó tehát, hogy a kamaratanácsosokkal szemben az övék legyen az elsőbbség (mint ahogy az pl. Csehországban sem kérdéses). A király mégis úgy határozott, hogy közös tárgyalásokban a helytartótanács egyik kiküldöttjének elnökletével kinevezésük sorrendjében üljenek és szavazzanak a két hatóság tanácsosai, A helytartótanács a fájdalom s a megdöbbenés hangján írt fel a királyhoz a döntés hallatára; a seníum elve ekkor gázolt 92 Conc exp, 1724. márc, 8. és jún, 4,; Ben. res. 1723. jún. 2.

r 1724. máj. 23, és aug. 11, („ne . . . coníusio quaepiam, per consequens ín causarum promotione retardatío oriatur, . .. Consilíarii Camerae Hungarícae... primum votum et sessíonem ad latus dextrum Domini Personalis in separata mensula habeant"), 1725, foL 133—34. és nov. 5.