Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.
294 WELLMANN IMRE séget tenni, Ez a utolsó érv egymagában is elegendő volt arra, hogy az uralkodót grófok és bárók régóta húzódó küzdelmében végkép az utóbbiak, újonnan felemelkedettek pártjára állítsa. Korábbi elhatározásaira hivatkozva (noha ellentétes is volt köztük) kimondta tehát, hogy a tanácsosság seniuma alapján Meskót illeti az elsőbbség. 81 Pedig a kancellária érvelése, melynek segítségéveL most az udvar gyakorlatában gyökerező senium-elv döntő rést üt a hagyományos társadalmi renden, éppenséggel nem volt megtámadhatatlan. Igaz, törvény nem. mondta ki r hogy a gróf előbbvaló a bárónál. De ehhez az ország szokása szerint — legalább is, ha a gróf nagy ősökkel dicsekedhetett, azaz valóságos volt s nem csupán címzetes — nem férhetett kétség semmikép, akármennyire hangoztatták is az új bárói diplomák, hogy a „titulus magníficentíae"-vel megadományozottak az ország ,,igazi, ősi és kétségtelen, leveleiket vörös viasszal pecsételő szabad bárói vagy mágnásai" sorába kerültek. Már pedig az ország szokását az első helytartótanácsosok sorrendjének megállapításakor maga a király szentesítette. Ekkor, az új dícasteriumok felállítása idején még az udvar sem talált rendkívülit abban, hogy a rangsor a hivatali életben is a rendi hagyományoknak megfelelően alakuljon; még itt is a rendi rangszempont a döntő s legfeljebb kiegészítő szerep jut a titkos tanácsosság királyi kegy-diktálta egymásutánjának. Amint azonban megindul a hivatali gépezet, s egyre jobban belejön, zökkenőktől egyre mentesebben illeszkedik az abszolutizmus útjára vezető kerékvágásba, a bécsi udvar mind szívesebben feledkezik meg az ország szokásáról, s arról, hogy ezt az új kollegiális hatóságok kebelében maga az uralkodó tette irányadóvá. Az új dícasteriumok tagjai, ha szemre a rendi hagyományok letéteményeseinek látszanak is, sokkal lojálisabbaknak bizonyulnak annál, semhogy nagyobb akadályokat gördítenének a senium-rendszer apránkint való bevezetése elé. Annál kevésbbé tehetik ezt, mert az ország hagyományos társadalmi rendjét törvény nem írta körül; a kodífíkácíó hiánya csak megkönnyíti a bécsi udvar dolgát a szokásszerű rétegződés áttörésében. De a törvény erőszakos magyarázatától sem riad vissza, ha az általa életre hívott . új, mesterséges társadalmi kategóriák érvényre juttatása91 Orsz. Levéltár, Helytartótan, lt. Expeditiones 1726. szept, 27.. és 1727. ápr. 29. — Litt. Cons, 1727: 18, Őrig, ref. 1727: 16.
