Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

290 WELLMANN IMRE szen az első csak címzetes püspök volt még, a másik sem több prépostnál, s ezen az alapon a bárók mögé kerültek volna; de feltéve, hogy Patachichnak van igaza, mi a magyarázata annak, hogy a kancellária első tanácsosi helye kétszer is üresen maradt? Patachich víszonválaszában csak csürte-csavarta a dolgot: ő nem szenvedhet azért, hogy báró-elődei nem tudták megvédeni a jussukat; de ha az első tanácsosi hely, s még inkább a kancellárság ilyenformán örökre bezárul a bárók előtt, micsoda kisebbítésére lesz ez mindnyájuknak, sőt a magyar királyi méltóságnak és az egész nemzetnek! Hiszen más nemzetek bárói gyakran eljutnak magas miniszteriális és udvari állásokig, a magyarokat meg így maholnap az udvarból is ki lehet majd rekeszteni. Patachich egyébként is előszeretettel hivatkozott az udvar szokására, részben kiszámított lojális gesztusképen, részben, mert ott a seníum rendszere uralkodott. Batthyány viszont gerinces bátorsággal hangoztatta, hogy Magyarországon, magyar ügyekben csak a magyar szokás lehet irányadó, még akkor is, ha királyi dícasteriumokról van szó; a kancellária sem más nemzetek vagy udvari hatóságok rendjét, hanem a hazai törvényeket és szokásokat köteles betartani. Ezzel szemben ellenfele 'makacsul hajtogatta, hogy a hivatali életen kívül ám vegyék tekintetbe a család előkelőségét, a vagyont, méltóságot, de a királyi dicasteriumokban az uralkodó felfogásához képest mindenképen az udvar egységes rendjét, vagyis egy statuson belül a kinevezés sorrendjét kell tekintetbe venni. Itt nincs rá példa, hogy fiatalabb gróf hivatalban idősebb bárót megelőzne, nem változtat ezen sem a méltóság, sem más egyenlőtlenség; sőt Magyarországon is a senium adja az elsőbbséget az udvari méltóságok, a kamarások, a püspökök, a generálisok stb. között. Miért legyen hát csak a kancellária más? Miért legyenek csak ott különbek a grófok s megvetettebbek a bárók? Hiszen minden meggondolás, de kivált a politika (!) azt tanácsolja, hogy miután Magyarország is örökös tartomány, akár a többi, a kancellária is éppúgy kezeltessék, mint más tartományok dicasteriumai (kivált mikor velük egyező formára szerveztetett), s ne térhessen el, valami különleges, másutt nem használatos rend szerint, az általános szabálytól. Különösen olyankor támadna ebből egészen visszás helyzet, amikor majd a kancelláriának más udvari hatóságokkal kell tanácskoznia. Az itteni bárókat semmibe veszik majd —