Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

282 WELLMANN IMRE a hivatali munka szempontjából. Előbb azonban hosszú küzdelmet kellett vívnia az ország hagyományos szokásával még ahhoz is, hogy az említett korlátok között valamennyire érvényesülhessen. Ismételjük, arról eleve le kellett mondania, hogy a rendi társadalom alaptörvényét megváltoztassa: a főrendek és közrendűek között tátongó szakadékot ha akarta volnaj sem szüntethette meg. Még az udvari hatóságoknál is magától értődött, hogy az újonnan kinevezett, korban és tapasztalatokban egyaránt fiatalabb főnemes már régóta ott szolgáló köznemes tanácsosok elé kerüljön; abban sem talált kivetni valót senki, hogy az utóbbiak közül azon nyomban idősebb társai elé ugorjon, akit a királyi kegy főrangra emelt.

80 Annál inkább érvényesült ez a gyakorlat — hogy t. i, főpap és főnemes nem ülhet és szavazhat köznemes után — az újonnan felállított országos dícasteriumok tagjaínak kinevezésekor. Ezen belül, ugyancsak az ország szokásához híven, a hagyományos rang-szempont szabta meg a sorrendet, míg a hivatali senium elve — újonnan szervezett hatóságokról lévén szó — nem is juthatott szóhoz. így készítette el a kancellária a királynak Sínzendorff útján küldött rendeletére már az 1723. év végén a megalakuló helytartótanács tagjainak ülés- és szavazásrendjét. A dolog nem volt egyszerű, mert a királyi kinevezés csak az egyes statusokon belül adta meg a sorrendet, de azt pl. nem szabályozta, hogy a főpapok és a főurak egymás közt milyen sorrendben szólaljanak fel. A kancellária a kínevezettek egyéb méltóságának és addig viselt tisztségének alapos mérlegelése után, az eredeti kinevezési sorrendet sokban megváltoztatva, az alább (283. 1.) látható rendet javasolta. Az egész tervezet mutatja, mekkora fontosságot tulajdonítottak az egykorúak a rangsor kérdésének a kollegiális hivatalok életében. A kancellária olyan aprólékos gonddal latolgatta a tanácsosok rángj át-méltóságát, mint aki tisztában van vele: az, hogy valaki mögéje kerül a másiknak, annyi, mintha a ,,bőréről" lenne szó, s viszont az előbb-ültetés készségesebbé tehet a király szolgálatá80 Pl. Szent-Iványi László kamaratanácsos, bárói rangot nyervén, „vi praerogatívae status baronalis" megkapja „locum in consistorio eum, qui ordine et dignitate post... Baronem Sbarra est primus", vagyis a köznemesek elé kerül. (Ben. res. 1692. fol. 64. és jan. 3.) Számos hasonló eset a kancellária i. tisztviselőnévsoraiban.