Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

278 WELLMANN IMRE jánál aránylag jóval kevesebb gondot okozott a köznemesek elhelyezése és szavazási rendje. Már csak azért is, mert a nemesi társadalom szélesebb rétegeit ekkor még, a XVII—XVIIL század fordulóján, kevésbbé hatotta át a barokk és rokokó idejének cím- és rangimádata. Az országgyűlés alsó tábláján inkább csak a megyei követek vetélkedtek újra meg újra egymással vármegyéjük előkelőségén. Egyébként azonban aligha volt vitás, hogy az elnöklő perszonálistól jobbra a klérus (a már említett apátok és prépostok, a káptalanok és konventek képviselői, a pálosrend generálisa), balra a világi urak: köznemes királyi tanácsosok, az ország rendes bírái és helyetteseik, az ítélőmesterek és a királyi tábla ülnökei, a központi hatóságok köznemes-tanácsosai, a megyék követei (akik szavazatban, úgy látszik, megelőzték a káptalanok kiküldötteit), utánuk a távollevő főurak követei helyezkedjenek el, s legvégül a városi követek.

71 Végigtekintve a hagyományos szokásban gyökerező országos gyakorlaton, úgy, amint az az országgyűléseken és a megyei congregatiókon megnyilatkozott, felismerhettük az általa megszabott rend két lényeges elemét. Az első a rendiség korában nem is lehet más, mint a rendi hovatartozás elve: a' főpap előbbvaló a főnemesnél, s ez mindenképen a köznemesnél. Más szóval, e szabályt a központi hatóságok kollegiális ügyintézésére alkalmazva, a köznemes tanácsosnak — ámbár hivatali rangban egyenlő volt főnemes társával, hozzáértés s adminisztratív gyakorlat, sőt nem egyszer tehetség dolgában meg éppenséggel fölényben volt vele szemben — eszébe sem juthatott, hogy főpap vagy főúr elé üljön, vagy előtte szavazzon, A tanácsbeli ügyintézés természetének ismeretében nem szükséges bővebben fejtegetnünk, milyen káros hatással lehetett ez a hivatalok működésére. S ezen nem segített sokat a másik alapelvben rejlő korrektívum sem: hogy t. í, a rendi korlátokon belül azé az elsőbbség, aki közhivatalt vagy ehhez hasonló méltóságot visel. Láttuk, hogy az országgyűlési sorrendet részleteiben, egyenlő rendi állásúak között a nagyobb vagy kisebb méltóság adta, helyenkínt — így a főpapok és a főurak között — a rendi választófalat is áttörő erővel. A megye életében is joggal hivatkozhattak egyébként egyenrangú ellenfelek királyi tanácsosságra, királyi vagy kerületi táblai ülnökségre, hogy övék legyen az el71 1608: k. u. 1. te.