Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

270 WELLMANN IMRE csillapodott le a jövőre is kiható érvénnyel. Ezekben a rangsor-vitákban nemcsak egy-egy ellenfél küzdött meg egymással, nem is csupán a rendi társadalom egy-egy rétege, hanem mindezen felül a régi, országos szokás az abszolutizmus által képviselt új hivatali érdekkel és gyakorlattal. Az ország szokása mindenekelőtt az országgyűlések, s bizonyos fokig a megyei congregatiók gyakorlatában tükröződött. A kúriai tanácskozás rendje ebből a szempontból kevésbbé jött számításba, nem képviselhetett megszakítatlan hagyományt, hiszen éppen a XVII. század utolsó 9 évtizedében mindössze két alkalommal tartottak rendes oktaválís bíráskodást;

48 különben, mint már az ítélőmesterek esetében láthattuk, a familíaritás-okozta függőleges tagolódás közepette hiányzott a bírótársak között az a rangegyenlőség, ami egyedül alkalmas elsőbbségi kérdések felvetődésére és szabályozására. Már az országgyűlésen az „una eademque nobílitas" elvben egyenlő képviselői vettek részt s foglaltak helyet bizonyos hagyományszerűen kialakult sorrendben. Tudjuk, a főrendek táblája ekkor már egészen külön tanácskozott a pozsonyi ,,domus viridis"ben, külön a köznemeseké is, a fő helyen az elnöklő per" szonálissal, s nem messze tőle a személynÖki ítélőmester-• rel, akinek fontos szerep jutott az írásbeli munkában, Ha a személynököt pl. az alnádor helyettesítette, nem ülhetett az elnöki székbe, hanem szokott helyéről vezette a tárgyalásokat, viszont az ítélőmester tisztségével együtt addigi előkelőbb helyét is elvesztette, ha principálisa meghalt.

49 A megyegyűléseken is kimagasló helyen, a tanácskozó asztal körül ültek a legelőkelőbbek, főpapok, grófok, bárók, azután sorban a többiek.

50 Az ország szokása tehát kétségtelenül ez: a „regnico48 Bónís i, m, 18. 1. Ä hagyomány folytonosságáról annyira nem lehetett szó, hogy Száraz György perszonális a királyi táblának magakészítette utasítás-tervezetébe szükségesnek tartotta belevenni: ,, . . . formalitás processus Tabularium Judiciorum per celebrationem eorundem a plurímís annis íntermissam adeo obliterata esset, ut non nisi ex manuscriptis hinc inde repertis olim obseruata methodus desumi possit.. ." (Őrig. ref. 1724:13.) Ezt a részt az ínstructio végső szövegéből kihagyták; a táblai ülnökök sorrendjéről egyébként az utasítás nem intézkedett. 48 Conc. exp. 1718, márc, 89. — Uo. 1723. jan. 18. és febr. 7. 50 Br. Szent-Iványi említi kérvényében, hogy elsőbbségi vitájának legfelsőbb eldöntéséig hajlandó bármelyik köznemes mellé ülni ,,extra tabulam". Conc. exp. 1724. febr. 70.