Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 269 egyenrangú hivatalnokok együttes munkáját csak pontos rend betartása tette lehetővé; ezért írják elő az utasítások kezdettől fogva oly nagy gonddal a hozzászólások egy­másutánját, Amíg az ügy beérkezésétől fogva egészen a határozathozatalig csakis a tanácson megy keresztül, az mond először véleményt róla, aki a kérdést legjobban is­meri, azután sorban a többi, utolsónak az elnök. Később, amikor már egy-egy tanácsosnak osztják ki az ügyeket, hogy a tanácsban referáljon, övé az első szó, s javaslatá­ról a többi az ülés sorrendjében fejti ki nézetét, utoljára az elnök. Bármennyire egyenrangúak is tehát a tanácsosok, van köztük bizonyos sorrend, a szerint, hogy hogyan ülnek egymás mellett a tanácsban, Ez a rend nyilvánvalóan a tanácsosok hivatalos felsorolását követi; gondos betartása azonban nemcsak rangkérdés, nem is csupán a rendszeres ügyintézés biztosítéka, hanem a végső határozat tekinteté­ben is fontos. Igaz, a határozatot a szavazatok többsége dönti el, s ennélfogva a végső eredmény szempontjából mindenkinek a szava ugyanannyit ér, főúré és köznemesé egyformán (kivéve az elnökét szavazategyenlőség esetén). Nem mindegy azonban, hogy milyen sorrendben mondják el véleményüket. Az utasítások az ügyben leginkább jártas tanácsosnak juttatják a kezdeményezést; megtiltják, hogy» valaki előre kimondja nézetét s ezzel hasson másokra. Mindez világosan mutatja, hogy a kor milyen sokra tar­totta a tanácsban elhangzott szó véleményformáló erejét. A „sorrend", mely szerint a tanácsosoknak nyilatkozni kell, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a jelenlevők „rendjé­ben" elpbb ülőre hamarább kerül a sor: a „feljebb való" szól először, az „alább való" csak azután, a felsőbbek sza­vának, tekintélyének hatása alatt. Az elnök csak azért ma­rad a végére, hogy mindjárt a határozatot is kimondja, s ez állásfoglalásának az utolsó helyen is akkora súlyt ad, mintha elsőnek nyilatkoznék. Szerepe egyébként is döntő a tanácskozás sorának és rendjének fenntartásában; a ta­nácsosok egymásutánja azért is fontos tehát, mert a sor­ban következő helyettesíti a távollevő elnököt. Kérdés már most, mi adta ezt a sorrendet? Az utasí­tásokból csak annyi következtethető ki, hogy nem a kor, nem is valamilyen személyi tekintet; egyébként azonban nem intézkednek felőle. Az elsőbbség kérdésének esetről­esetre kellett rendeződnie, a kollegiális ügyintézésnek, az egyenrangúak közti tanácskozásnak ez a jellemző kísérő és zavaró jelensége csak a különböző összeütközések során

Next

/
Thumbnails
Contents