Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

268 WELLMANN IMRE Az 1727-i kancelláriai utasítás, utolsóként III. Károly korának a tanácsbeli ügyintézést szabályozó instrukciói közül, azt is előírta, hogy minden hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken tanácsülést kell tartani. Hosszú fejlődés vezetett idáig a kollegiális hivatali munka történetében. A XVI, század közepén még csak akkor ültek össze a kamara tanácsosai, ha éppen szükség volt rá, a XVII. század végén a szepesi adminisztrációban a hétfői napot jelölték ki a közügyek tárgyalására,;

40 a kancellária tanácsát minél gyakrabban egybe kellett hívni, a nagy hivatali reformok idején pedig már hetenkint négyszer, Természetes következménye volt ez annak a Miksa ideje óta megnyilatkozó törekvésnek, hogy se az elnök, se az egyes tanácsosok ne intézzenek semmit önállóan, a maguk feje szerint, hanem, kivált a fontosabb ügyeket, közös tanácskozás alapján. A dícasteriális ügyintézésnek éppen az volt a lényege, hogy ' az ügyeket lehetőleg valamennyi tanácsos jelenlétében együttesen beszéljék meg s döntsék el, s ez a hivatali gyakorlat éppen a hazai központi igazgatás megújulása idején élte virágkorát a magyar kormányhatóságokban, A munkának csak technikai része maradt a titkárokra és a segédhivatal növekvő apparátusára; az érdembeli elintézés a tanácsban ment végbe, valamennyi jelenlevő tanácsos hozzászólása alapján. Ekkor még csírájában is alig mutatkozott az a differenciálódás, mely a további fejlődés folyamán a tanácsból kivált bizottságoknak, s utóbb önállósult előadóknak juttatta a döntő szerepet az ügyintézésben47 Az igazi hivatali munka gyermekkorát élte még', a rendi főméltóságok személyes ténykedésének örökségétől terhelten; megnyugtató, tárgyilagos határozatot csak az biztosíthatott, ha a különböző személyes állásfoglalások együttes tárgyalás keretében elvesztik élüket, bizonyos fokig közömbösítik egymást. Az is csak akkor, ha véleményét kiki szabadon és zavartalanul elmondhatta a tanácsban, ha őt sem az elnök, sem más le nem torkolhatta, túl nem kiabálhatta, s elébe sem vághatott, hogy nézetétől eltérítse. Amint a szó szabadsága és szigorú, közbeszólásoktól meg nem zavart egymásutánja nincs biztosítva, a magánérdekek egyszerre felülkerekednek, gyűlölködő pártoskodásba fúl a tanácskozás, A dicasterium szabályos, szerves működését, 4a Idézett 1690-i kiegészítő utasítás, 2. §. 47 A helytartótanácsban a XVIII. sz. közepén már a bízottsági tárgyalás jut előtérbe. (Ember i. m. 25. 1.)