Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 263 lés kérdése, amott elevenbe: a hatóság működésébe vágó dolog. Maga a tanácskozás útján történő határozathozatal hosszú múltra tekinthetett vissza a magyarországi királyi hivatalok gyakorlatában. A magyar- kamara szervezete kezdettől fogva kollegiális volt, s ehhez képest már legkorábbi, 1528-i utasítása előírta, hogy Gerendi Miklós kincstartó (kamaraelnök), mint legfőbb consilíaríus, hívja egybe tanácsostársaít, s hozzászólásaik egybevetéséből mondja ki a határozatot.

31 A későbbi utasításokból egyre részletesebb képet kapunk a kamara tanácsának előírásszerű működéséről. Az 15314 instrukcióból azt is megtudjuk, hogy a tanácsot szükség esetén hívta össze az elnök, s ha ebben történetesen akadályozva lett volna, más tanácsost is megbízhatott a maga helyettesítésével.

32 A XVI. század közepén azután véglegesen kialakul a tanácsbeli ügyintézés megkívánt gyakorlata a magyar és a szepesi kamara kebelében. Valahányszor szüksége mutatkozik, a kamara elnöke — illetőleg távollétében az a tanácsos, aki sorban utána következik (qui in ordíne consiliariorum primum post eum locum obtinet) — hívja egybe a tanácsosokat. A tanácsban ő elnököl, előterjeszti az ügyeket, a fontosabbakat egy-két tanácsos távolléte esetén — ha a késedelemből kár nem származik — a következő teljes ülésre halasztva, s aztán mindegyikre vonatkozólag megkérdi valamennyi consilíaríus véleményét. Nem az ülés sorrendje, nem is kor szerint szólítja fel őket véleményük előterjesztésére, sem személyi tekintet nem irányítja ebben: annak adja először a szót, akiről úgy tudja, hogy legjobban ismeri a tárgyalandó ügyet, s azután sorban (ordíne) a többinek.

33 Amíg valaki az elnök felszólítására véleményét adja elő, más tanácsosok őt kérdésekkel ok nélkül ne zavarják, hanem várjanak sorukra, hagyják őt végig beszélni. Ha azután mindenki nyilatkozott, maga az elnök is fejtse ki nézetét, de a határozatot necsak ennek alapján mondja ki, hanem a felszóla31 Kiadta Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez (Budapest, 1916), 161. 1, V. ö. uo. 97. s köv, 1. 32 Uo. 169. 1. 33 Kérészy itt (184.1.) az 1720-i utasítás szövegét értelemzavaró kihagyással ül, hibával közli; a 2. §-nak közlése szerint 4, sorában a „dicere" szó után nem a helyes „iubeat"-tal, hanem, néhány sort átugorva, a lejjebb olvasható „íubeantur"-ral folytatja, s ennek megfelelően {bár így is értelmetlenül) a 4. sorba ,,enim"-et tesz „eum" helyett. V. ö, az instructio másolati példányával, Orsz, Levéltár, Kamarai lt, Diversae instructiones, fasc, 2. nr. 85,- s a korábbi hasonló szövegekre nézve Th, Mayer, i. h. 235, 1.