Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

262 WELLMANN IMRE pontból az irodaigazgatónak, aki az udvar kipróbált hűségű emberei közül való, s mint az írásbeli, aktaszerű elintézés legfőbb letéteményese, az egész ügykezelést a kezében tartja.

27 Különben a hivatali munka természete is azt hozza magával, hogy a néhány nagyúrral szemben a köznemestanácsosok vállán nyugodjék az országos feladatok elvégzésének igazi súlya: őket nem kötik le távoli magántermészetű gondok, több időt töltenek hivatalukban, hamarabb belejönnek az adminisztratív gyakorlatba,

28 Ha egy darabig a familiaritás szálai többé-kevésbbé egy-egy főrangú tanácsoshoz fűzik is őket, hivatali szempontból egyenrangúak velük: tanácsosok maguk is, az országnak épp olyan tisztviselői. A főurak az első időben csodálkozással állapítják meg, hogy rangban nem előbbvalók a köznemes tanácsosoknál,

29 — hiába, ezt a dicasteriumok kollegiális, tanácson nyugvó berendezése hozza magával, De éppen az együttes ügyintézés kívánja meg, hogy az egyenrangúak között valami sorrend legyen, különben a tanácskozás rendetlen káoszba fullad.

30 A főurak, ha már a hivatali életben nem sikerült maguknak a többiek felett kimagasló rangot biztosítaniuk, a sorrend, a „praecedentia" kérdésébe kapaszkodnak bele, ezen a téren igyekeznek csorbítatlanul fenntartani kiváltságaikat. Innen ered a XVIII, század elejének sok elsőbbségi vitája az új vagy újjászervezett díCasteriumokban. A tanácsbeli ügyintézés természetével járt tehát együtt, hogy ezek a „competentía"-problémák a hivatali életben még nagyobb súllyal estek latba, mint a rendi gyülekezetekben: itt az elsőbbség inkább tekintély, megbecsü(Orig. ref, 1724: 30.) — A hagyományos kötelékektől akar szabadulni az abszolutizmus akkor is, amidőn minél kevesebb rokont, atyafit óhajt látni egy hatóság kebelében. (Őrig, ref. 1723: 6.) 27 Ember Győző: A m, kír, helytartótanács ügyintézésének története 1724—1848 (Budapest, 1940), 39—46, 65. 1, — Hogy az udvar a helytartótanácsban szántszándékkal igen nagy szerepet szánt az irodaígazgatónak, az mindjárt kezdetbén kiviláglott: .valamennyi tanácsos közül ő tette le először a hivatali esküt, azért is, hogy a többieknek ő olvashassa fel az esküszöveget. (Conc. exp, 1724. márc, 95.) 28 V. ö. Ember i. m. 26, 1. 29 Őrig. ref. 1724:48. 30 A magyar kamarának már 1548-i utasítása (kiadta Theodor Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, IX. Erg.-Bd. 1. H, 235—56. 1.) így kezdődik (1. §.): „Inprimís conservandí boni ordínis causa inter dictos consíliarios ..." etc. Ugyanígy az 1561-, 1569-, 1672- és 1720-L