Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

256 WELLMANN IMRE lícus cassirius" követelőzésének s kötelezni Őt a többi három kerületben zavartalanul fennálló gyakorlat tiszteletbentartására. Egyebütt ugyanis a megyékkel és városokkal létrejött hadiadó-elszámolásokat balról (tehát a legelőkelőbb helyen) a főhadbiztos, utána jobbról a kerületi polgári biztos írta alá, alattuk a bank kiküldöttje, illetőleg a megye vagy város nótáriusa. Hamarosan kiderült azonban, hogy ezt korai lenne uralkodó gyakorlatnak tekinteni. Három hónap sem telt bele, a helytartótanács máris kénytelen volt jelenteni, hogy a kassai példán felbuzdulva immár Krammer, a pozsonyi kerület hadiadó-pénztárosa is megtagadta az elszámolások aláírását, tehát sürgős szükség van kötelező erejű norma megállapítására.

15 Nemcsak a helytartótanácsban, egyéb újonnan felállított dícasteriumoknál sem volt hiány összetűzésekben az elsőbbség körül. Elég példakép a dunáninneni kerületi táblát említenünk. Élére az eredeti terv szerint Sajnovics Mátyás volt fej érmegyei alispán került volna, de a kinevezendő ülnökök sehogy sem akarták őt fejüknek elfogadni, inkább lemondással fenyegetőztek. Igaz, Sajnovics egyszerű szabónak volt a fia, nem is értett sokat a bíráskodáshoz, de két ülnök-jelölt: apósa, Meszlényi János és Niczky György ezenfelül s mindenekelőtt azt kifogásolták rajta, hogy ők maguk tényleges alispánok, kiszemelt feljebbvalójuk pedig csak viselte ezt a méltóságot, nem is valami nagy dicsőséggel. Véleményükhöz a másik két assessor-, sőt a nótárius-jelölt is csatlakozott, úgyhogy a dunáninneni kerületi tábla tisztségeit végül is egészen másokkal töltötte be a király,

16 A felhozott példák — noha csak a legfelsőbb helyen is megfordult esetekről adhatnak képet —• beszédesen bizonyítják, hogy a ,,praecedentía"-kérdés a XVII—

XVIII, század fordulóján a sokat vitatott problémák közé tartozott. Kétségtelen, nem a legsúlyosabbak közé, de jelentőségét mégis hiba lenne lebecsülnünk. Hiszen a kerületi biztosok és a hadipénztárosok viszályáról pl, maga a helytartótanács állapította meg, hogy az efféle huza-vona nem egyéb a jó rend felborításánál, az adózó népet veszedele.mbe dönti, a megyék és városok kiküldötteinek csak fölös költséget okoz, s ha soká tart és ezzel elmarad a számadások és nyugták szokott hitelesítése, ebből a szegénységre s Litt. Cons. 1725:79, és 116. Oríg. ref. 1723:6,