Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

254 WELLMANN IMRE király ideiglenesen a grófok javára döntötte el.

7 De alig telt bele két év, az uralkodónak egy másik elhatározása már nem tett különbséget gróf és báró között, s hivatali rang tekintetében mindkettejükre nézve csak a szolgálati időt, helyesebben a megfelelő rangfokozatba történt kinevezés időpontját vette alapul.

8 Ezért kérhette 1708-ban br. Kurz János Ignác, hogy újból s ellenmondás nélkül elfoglalhassa régi helyét (br, Eyselsberg mellett) a kamara tanácsosai között, noha nem sokkal kineveztete.se után Moszkvába küldte őt a császár, majd budai kamarai adminisztrátorrá tette, tanácsosi működésének megszakításával. Kurz azt szerette volna, ha az udvari kamara külön mandátummal kíséri őt a magyar kamarához (amire már volt példa), de az egyszerűen csak leírt emennek, hogy Kurzot engedje megillető, eredetileg, 1691-ben elnyert tanácsosi helyére; vagy ha nyomós ellenérvei vannak, közölje azokat,

9 Hasonló elvi szempontok szabták meg a segédhivatali tisztviselők sorrendjét: így előzte meg Csernyánszky Ferenc számvevőségi coadjutor — miután időközben egy darabig külső szolgálatot teljesített — azokat, akik távolléte alatt kerültek a kamara számvevőségébe,

10 A helyzet tehát a kamara kebelén belül általában már a XVII. század végére megállapodott, s attól fogva kiegészítő szabályozás legfeljebb új intézmények szervezésével kapcsolatban vált szükségessé. Amikor pl. létrejött a bécsi állami hitelbank (Uníversal-Bankalítat), s ennek nyomán Pozsonyban „bancalís repraesentatio"-t állítottak fel, a magyar kamara állandó érintkezésbe került az új birodalmi pénzügyi hatósággal. A gyakori együttes tanácskozás során Péterffy József kamarai titkár vitatni kezdte Pongrácz Ferencnek, a bancalitas pozsonyi másodképviselőjének elsőbbségét, A nézeteltérésnek királyi szó vetett végett; döntése nem volt hízelgő sem a kamarára, sem általában a magyar hatóságokra nézve. Kimondta, hogy Péterffy a királyi rendelkezés sérelme nélkül nem vetélkedhetik Pongráczcal, hiszen a bank képviselői rangjuknál fogva elvitathatatlanul előbbvalók minden örökös országban és tartományban, még ha szolgálatban fiatalab7 Ben. res. 1692. dec, 24. 8 Ben, res. 1694. dec. 28, 8 Ben, res- 1708. márc. 3, 30 Ben, res. 1698. fol. 20,