Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

A DÉZSMA ADMINISZTRÁCIÓJA 227 gyakori, hogy a paraszt a maga földje helyett ilyen külsőséget művel és így igyekszik elkerülni a dézsmaszedést. Később megyei határozat kelt e tárgyban és kimondta, hogy a puszta telek földje csak akkor mentes, ha nemes műveli, különben tartozik dézsmát adni, Az irtásföld a helyi szokások szerint rövidebb vagy hosszabb ideig mentességet élvezett (rendesen 10 évig, 1574; 22. §,}, nemesi földön irtás útján nyert termőterület kuriális földnek számított, Mivel az irtás idejének ellenőrzése igen nehéz, szinte kivihetetlen feladatot jelentett, az ilyen föld gyakran véglegesen megmenekült a dézsmától, A kamara úgy igyekezett megakadályozni, hogy a megye által olykor vizsgálatot tartott, amikor azután tanúvallatások tisztázták a tényállást. Nem volt dézsmaköteles az egyház földje, mi sem természetesebb tehát, mint hogy az egyházínak nevezett ingatlanok száma visszaélés révén nagyon megnövekedett, Külön elbírálás alá esett a török miatt földjeiről elmenekült nemes helyzete, Ez, ha parasztföldön telepszik is meg, mentességet élvez. Már Szent László elrendelte, hogy az apjával együtt élő fiú és az ura asztalánál étkező szolga nem ad dézsmát, Az újkorban, a kamarai bérlés idején a szolga helyzete módosult, mert csak két szapu vetése volt mentes. Mivel pedig az úr-a szolga nagyobb mennyiségű vetését gyakran a magáénak mondotta, erre vonatkozólag a dézsmásoknak külön kellett a falusi bíráknál puhatolózniuk és a falusiaktól bizonyságot szerezníök. Mindezen esetekben a lelkiismeretes munka és ellenőrzés nem kicsiny feladatot jelentett a dézsmaszedőknek/

1 A nemesség mellett szerte az országban különböző kiváltságos elemek éltek, amelyek már kezdettől fogva, részben a szokásjog, részben pedig írott kiváltságaik alapján, nem fizettek dézsmát. Közéjük számították a rácokat, oláhokat és ruténeket, akik különben nem is követték a római katolikus vallást. Már e miatt sem vették meg rajtuk 11 Minderre idézünk egy 1665, évi utasítást (Magy. Gazdasági, Szemle, 1898, 258.), Más kiadatlan utasításokat alább idézünk nagyobb számban és ezek természetéről is később szólunk, A megyei határozat: Gr. Andrássy cs. betléri ág lt. Krasznahorkán, Krasznahorka, f. 7. nr. 156, (1633.) Tárgyalja általában a dézsmaszedés irányelveit. Irtásokra épen a dézsmakötelezettség szempontjából történt tanúvallatás 1664: NRA 1001/28, A menekült nemesekre: 1547; 36, §. — Ahol a forrás őrzőhelyét nem közöljük, ott az Orsz, Levéltár értendő. 15*