Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

A DÉZSMA ADMINISZTRÁCIÓJA 225 irányelvekről, amelyek szerint a dézsmaszedők munkájukat végezték, amelyek tehát a jegyzékek készítésének is keretet szabtak, Nem foglalkozunk kifejezetten ezek forrásértékével, inkább a dézsmaszedőí hivatalról, a dézsma adminisztrációjával kapcsolatos kérdésekről — mintegy hivataltörténeti tárgyról szólunk. Mégis azáltal, hogy megismerjük a dézsmaszedés alapjait, annak módját a dézsmaszedő megbízásától egészen a beszedett tízed és a készült jegyzékek beszolgáltatásáig, biztos alapot nyerünk a jegyzékek értékeléséhez és adataik természetéhez. így pl. ha tudjuk, hogy az egyes évek jegyzékei a neveket a falu házai szerint sorolják fel, az egymásutáni évek folyamatos névsorai összevetéséből szinte csalhatalan útbaigazítást nyerünk az esetleges ragadványnévekre, névkicsinyítésekre, névelírásokra, az új parasztokra stb. A báránydézsma rendszere a vlachokra, falvaikra és ezek településére enged visszapillantást. Igen fontos tényező a jegyzék értékelésénél a dézsmaszedő és a mellette működő írnok (scriba) nemzetisége.

5 1. A dézsmakötelezettség. Az egyháznak a tizedre való joga az Ő és Üj testamentumban gyökerezik, ennek alapján rendelik el első királyaink, hogy akinek Isten tizet adott, a tizediket adja Istennek.

6 A latin ,decima' nevéből keletkezett a magyar 5 Hangsúlyozni kívánjuk, hogy csak a kamara által bérelt tizedek adminisztrációjával fogunk foglalkozni, maga az egyház által szedett vagy magánosoknak bérbeadott dézsma behajtására adataink nincsenek, ilyenek után jelen esetben nem is kutattunk. Alig tartható azonban kétségesnek, hogy lényeges eltéréseket ez esetekben sem találnánk. Főleg a középkorra felhasználjuk ugyan a törvények adatait, mégis azzal a megjegyzéssel, hogy a gyakorlatra ez időből példát idézni nem tudunk. De ahol az újkori szokás egyezik a közép" kori törvény értelmével, ott a gyakorlat törvénybefoglalása állapítható meg. Lennének még adatok a szepesi kamara levéltárának más természetű anyagában, ezek után szintén nem kutattunk. Tárgyunk megvilágítására u. i. elégségesnek bizonyult a külön kezelt decimális iratanyag is, ennél bővebb tárgyalást különben e folyóirat keretei sem engedtek volna. Ez az anyag a magyar kamara levéltárában őriztetik, mégpedig a jegyzékek megyék szerint, a B 922—1174, rakszámú csomagokban, a dézsmára vonatkozó általános anyag pedig a B 1175—1215. csomókban. Ez utóbbit később is rakszámok 6zerint idézzük, 6 Szent István II. 52. §,; Szent László I. 40. §,; Kálmán I. 25. §., Ií. 5. §, és Aranybulla 20. §, A törvényeket úgy itt mint később a kétnyelvű Corpus iuris kiadásból közöljük. Levéltári Közlemények 15