Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Párhuzam az isztambuli és budai török hivatali ügyvitel között / 208–222. o.

ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 219 National-Bíblíothekben is található török „defterek", melyek betűszöveg nélkül, kizárólag számoszlopokkal vannak teleírva, ilyen pénztári rúznámcsék tételeinek átírásai, a tételek összeadása céljából készültek, e szerint talán e rúznámcsék „segédkönyvei" voltak, A másik nagy jövedelemforrásnak, a földbirtoknak illetőleg földesúri jövedelmeknek nyilvántartása a tímárdefterdár feladata volt. A feladat, amelyhez hasonló a nyugati államokban alig található, a török birodalomban annak következtében állt elő, hogy a török állam a földbirtokot, illetőleg földesúri jövedelmeket a maga számára lefoglalva, azokat az állam részint maga élvezte, részint javadalombirtok gyanánt szétosztotta, szolgáit azokkal fizetve. Pontos nyilvántartásuk tehát államérdek volt s azt a tímár-defterdár két kimutatással: egy tímár-naplóval és egy idzsmál-defterrel végezte. A tímár-napló (rüznämce-i timär) a tímár szónak egy régi, ekkor már elavult értelmével minden javadalmas bírtokállományt illetőleg földesúri jövedelmet nyilvántartott, tehát a szultáni hass-, a tisztségviselői häss- és a zíámet-bírtokokat is jegyzékbe vette, az egyes adományozások tényét abban a sorrendben jegyezve fel, ahogy a dologról a tímár-napló vezetője (rüznamcedzí) értesült. A bejegyzések szabálytalan időközökben, rendszerint egyvagy kéthetenkint történtek, az időközben bemutatott berátok (adományozási diplomák) ekkor egyszerre vezettettek be. Az egyes bejegyzések a következő szövegi elemekből álltak: Címszóképen megneveztetik az adományos, majd a náhíje és a lí-vá, amelynek területén a birtok fekszik, továbbá — ha volt ilyen — a korábbi birtokos; ezután az adomány éví jövedelmének összege akcse értékben, majd a falunak vagy faluknak a neve, illetőleg ha az adományozás nem terjedt ki az egész falu jövedelmére, akkor az adományost megillető rész (hisse); ezután fel van tüntetve az az illetékösszeg, amelyet az adományos a diploma kiállítása (resm-í berät) címén fizetni tartozott, körülbelül az évi jövedelemérték 2.5%-át; végül fel vannak sorolva: az adományozott múltja, szolgálata, érdemei, sokszor származása is, adva ezekkel az adatokkal a magyar föld ekkori sokezer földbirtokosának életrajzvázlatát. A tímár-rúznámcse feljegyzései a birtokok fekvése, vidékek szerint eleinte nem lévén szétválasztva, már korán