Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio (Második és befejező közlemény) / 179–207. o.
198 ISTVÁNYI GÉZA vajdai köztörvényszék emlékét, nyugodtan kimondhat]uk f hogy a XV, század egész folyamán már csak kivételes jellegűek lehettek ezek. Mátyás király, mint az anyaországban, itt is megpróbálkozott ugyan a generalis congregatiók feltámasztásával, 1473-ban Magyar Balázs vajda a király külön parancsára Kolozsvárra összehívta az erdélyi nemeseket és más rendű embereket, hogy generalis congregatíóban ítélkezzenek a hatalmaskodók fölött. 37 De e kísérletnek folytatása nem volt. A régies szervezetű vajdaí bírói közgyűlések megszűntek. Helyettük megjelentek a ,,congregatlo generalis nobilium"-ok, vagy ,,congregatio generalis regnicolarum"-ok. 37a Ezeknek a gyűléseknek már egészen más volt a szerepe, mint az Anjou-koriaké. Bírói tevékenységüket elhagyták és átalakultak valami tartománygyűlés-félévé. Ugyanaz a fejlődés következett itt be, mint amilyen a Szent István-napi törvénynapokkal történt: a törvénylátó közgyűlés átalakult törvényhozó gyülekezetté, a királyi parancsra tartott bírói congregatíóból rendi gyűlés lett. A Zsigmond utolsó éveitől Mátyás uralkodásáig terjedő zavaros időben, a rendiség kifejlődésének e fontos periódusában a három erdélyi nemzet önként összeült néha-néha, hogy az őket közösen érintő ügyekben közösen döntsön és mindannyiukra kötelező határozatokat hozzon, Ilyen közös rendi gyűlés mondta kí pl.1437-ben, 1438-ban és 1459-ben a három nemzet unióját. 38 Az első úníó csak a közös védelemre, a lázadó parasztok megfékezésére alakult, később azonban a közös tartománygyűlések hatáskörükbe vonták a közös ügyek intézését, mint amilyen a subsidium megszavazása, vagy a haderő szervezése volt. A három nemzet egymástól külön-külön is tartott közgyűléseket. Itt választották az országgyűlési követeket s fontos statútumokat is alkottak. Különösen a vajdai hatalomtól függetlenebb szászoknak és székelyeknek congregatíói tettek szert önálló hatáskörre, 39 Ez a fejlődés azonban a XV. század utolsó évtizedeiben, mielőtt 37 Bánffy II. 152. 1. — A XV. század végéről még egy régi formák között megtartott erdélyi generalis congregatióról van tudomásunk, Drágfi Bertalan vajda szebení közgyűléséről. [Említi Janits: íd. m. 22. 1.) 37 a Bánffy II. 66, 1.; Teleki II. 30. 1.; Történelmi Tár 1897. 355. L; Orsz. Ltár Bethlen cs. lt, 1471, év. 38 Marczali: Enchiridion 268—274. 1. 39 Mindezekre Szilágyi Sándor: Erdélyország története tekintettel művelődésére, (Pest, 1866) 203—205. 1.
