Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács első százada / 157–169. o.

A MAGY, KIR. TANÁCS ELSŐ SZÁZADA 163 hez. De ugyanilyen eredetűnek kell tartanunk a concilium (a pannonhalmi decretum, mint láttuk conventus-t mond) szót is, amit háromízben is használ, a törvény első pontjában egyenesen úgy, ahogy Szent István első törvénykönyvének utolsó pontjában olvasható: „Piacúit regi et communi concilio, . .", ami mindennél világosabban mutatja, hogy Albricus előtt, amikor munkáját szövegezni kezdte, ott feküdt Szent István törvénykönyve. Mindezen adatok annyiban is megegyeznek a Szent István korából ismeretesekkel, hogy bennük, éppúgy, mint a Szent István-koriakban, semmi utalás sincs az ország egyházi vezetőire, csak állandóan egyszerűen „főemberekről" beszélnek. Kivételt egyedül a szabolcsi zsinat képez, ahol első helyen vannak említve ,,az ország összes főpapjai és apátjai" s csak azután említtetnek az ,,őszes előkelők" de — jelen esetben nyugodtan mondhatjuk — a kivétel éppen erősíti a fentebb kifejtett „szabályt". Ezek után kíséreljük meg közelebbről megállapítani, mit jelentenek e kifejezések. Kezdjük a vizsgálatot ismét Szent István koránál. Az már az első tekintetre is, minden alaposabb vizsgálat nélkül, kétségtelennek látszik, hogy a noster senatus, illetőleg regalis senatus, valamint a regale concilium kifejezések ugyanazt a fogalmat fedik s egyszerűen királyi tanácsot jelentenek; gondolkodásra késztető azonban a nostrorum primatum conventus kifejezés, különösen pedig a huius communis concilii kitétel, amely mindkettő éppen az első törvénykönyv második felében szerepel, míg az előbbi pontok az egyszerűbb senatus és concilium kifejezéseket részesítették előnyben. E kérdés valóban több vitára adott alkalmat. Fessler, valamint az ő átdolgozója Klein

24 ,,nagy államtanácsot" (grosser Staatsrath) és „nemzetgyűlést" (Nationalversammlung) lát e kifejezésekben, míg Büdinger

23 a királyi senatuson (des Königs Senat) kívül „királyi vagy birodalmi gyűlésről" (königliche oder Reichs Versammlung) is beszél. Azonban már Alfonz Huber megcáfolta mindkét véleményt, kimutatván, hogy a regale concilium és a commune concilium, valamint a regalis senatus és a primatum conventus is azonos gyűlést jelölnek.

26 24 Geschichte Ungarns. I. k. 133. 1. 25 Oesterreichische Geschichte. I. k. 407. és köv. 1. 26 Ueber die älteste ungarische Verfassung. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. VI. 385—388.) 11*