Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

LEVÉLTÁRRENDEZÉS 145 tett szempontokat, a kivitelezés módját stb. későbbi tájékozódás végett feljegyeztük (amit rendezéseknél sohasem szabad elmulasztani), következik a rendező legutolsó feladata: az anyag mintaállványozása és felállítása. Felállítjuk az anyagot úgy, abban a tagolódásban, a sorozatok olyan egymásutánjában, ahogy az a regisztratúrában kialakult, vagy — az utóbb tárgyalt esetekben, általunk teremtett rendszernél — oly rendben, ami a létrehozó szerv életműködését legjobban visszatükrözi. Összetett levéltárnál pedig úgy, hogy az egyes levéltárak (levéltári testek) összefüggése is kidomborodjék, így például hatósági levéltáraknál először az alap-hatóság levéltárát, szorosan utána az általa életrehívott s vele kapcsolatos (alárendelt stb,) hivatalok, saját irattárat képző kiküldött bízottságok stb. levéltárait, vagy az ide bevonódott egyéb levéltárakat, mint egy naprendszert a maga szerves összefüggésében.

42 S ha a például használt hatósági levéltár többszörösen összetett, úgy e naprendszereket is lehetőleg oly sorrendben, hogy azok összefüggése, hierarchikus viszonya vagy időbeli egymásutánja világosan kifejezésre jusson. A mintaállványozás és anyagfelállítás kivitelezésének módozataira, mint technikai jellegű kérdésekre itt nem kívánunk kiterjeszkedni,

43 E helyett, a levéltárrendezésnek elvi vonatkozású problémáival foglalkozva, befejezésül még az ú, n, levéltári gyűjteményekről kell megemlékeznünk: az olyan, levéltári természetű anyagokról, melyek42 Hogy valamely commissío, deputatio stb. mikor tekintendő levéltári szempontból önálló szervnek, annak kritériuma az, hogy az illető bizottság levelezett-e az őt életrehívó hatósággal (s elintézéseit aktaszerű fogalmazványokban feljegyezte-e)? Ha igen, úgy anyaga feltétlenül külön levéltári testként kezelendő; ha nem, úgy az csupán a kiküldő hatóság levéltárának egyik alkatrészét (egyik, esetleg több sorozatát) kép"ezi. V. ö. Müller, Feith, Fruin i. m. 80—83. 1. 43 A mintaállványozás és felállítás tulaj donképen már nem is a rendezés, hanem a levéltár-berendezés körébe tartozik. így e helyen mindössze annyit kell róla mégis mondanunk, hogy az iratcsomók borítására használt (lehetőleg teljesen egyöntetű, nyomtatott) fedőlapok feliratai nyelvben és kifejezésben pontosan feleljenek meg az eredeti elnevezéseknek. A feliratok oly szembetűnő módon készüljenek, hogy általuk a levéltár szerkezete a raktárhelyiségben világosan áttekinthető legyen: a levéltári testek s azokon belül a sorozatok egymástól határozottan elkülönüljenek. Fokozott mértékben vonatkozik ugyanez a leltárra, melynek az egyes állagokat s azok további tagolódását különösen szemléletesen, könnyen áttekinthető formában kell kimutatnia. A gyorsabb eligazodás előmozdítására, ha a sorozatoknak egykorú kútfőszámuk nincsen, úgy leltári sorszámukat az iratcsomók fedőlapjain is fel kell tüntetni stb. Levéltári Közlemények 10