Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

140 VARGA ENDRE sorrendünk szerint előbb az olyan levéltári anyagokról kell szólnunk, melyek az iratok keletkezésével egykorú regisztratúra-rendet nem kaptak ugyan, később azonban módszeresen, átfogóan rendeztettek. Mint mondtuk, itt elsősorban a megyei és városi levéltárak régi anyagára gondolunk, mely egykorú regísztratúraszerű kezelésben nem-, csak utólagos rendezésben részesült s végleges mai rendjét általában a XVIII. század második, illetőleg a XIX. század első felében végrehajtott nagyszabású levéltárrendezéseknek köszönheti,

34 továbbá a községi, egyházi, családi stb. levéltárak olyan anyagaira, melyek szintén ugyanakkor vagy még későbben kaptak először átfogó rendet. Az ilyen anyagokkal szemben általában ez az utólagos rend képezi azt az alapot, mely az előbb tárgyalt anyagoknál az eredeti regísztratűra-rend volt, ez utólagos renddel szemben azonban már bizonyos fenntartással kell élnünk. Míg ugyanis a regísztratúrák egykorú, a folyó ügyvitelben kialakult rendje (legalább többé vagy kevésbbé) minden bizonnyal megfelel a létrehozó szerv életfunkcióinak, nem feltétlenül bizonyos, hogy e későbbi rendezések ily -— organikus, immanens — szempontok kellő figyelembevételével készültek. A szóbanforgó anyagoknál tehát az első teendő a levéltári test rendjének gondos megvizsgálása, a mondott nézőpontból való megbírálása s ahhoz csak akkor ragaszkodunk olyan intenzíven, mint a regisztratúra-rendhez, ha e talált rendet az említett szempontokból helyesnek ítéljük, (mely esetben, magától értetődőleg, itt is minden tekintetben az eddig ismertetett rendezési elveket követjük). Ha azonban úgy látjuk, hogy a rendező csak nagy általánosságban teremtett rendet s az eligazodást egy, azon alapuló további tagolás előmozdítaná, vagy azt konstatáljuk, hogy az alkalmazott rendszer egyszerűsítésre,- egyes részleteiben javításra szorul, úgy e munkákat, a régi rend vezetőgondolatának továbbfejlesztésével — mely beavatkozásunk megengedhető vagy meg nem engedhető voltának legfőbb kritériuma — meg lehet kísérelni.

35 Sőt, ha a talált rendszer egészen helytelennek, illogikusnak, az anyag természetéhez rosszul alkalmazottnak bizonyulna, ,4 V. ö. Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése. Különlenyomat a Levélt. Közi, IX. (1931.) évf, szept.—dec, számából, 5—6. 1. Ld. továbbá a nevezett folyóiratban megyei és városi levéltárainkról megjelent ismertetések vonatkozó adatait stb. 35 V. ö, Müller, Feith, Fruin í. m. 31., 33—34. 1.