Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

LEVÉLTÁRRENDEZÉS 139 Az eddig elmondottak, természetesen, arra az esetre vonatkoztak, ha a levéltár eredeti rendje — valamilyen úton

31 — megismerhető volt. Előfordulhat azonban, hogy a levéltári test, vagy annak legalább is egy része valami okból, pl. az anyagot ért szerencsétlenség vagy ehhez hasonló hatású selejtezés, illetőleg „rendezés" stb. következtében annyira megcsonkult, szétforgácsolódott s annyira felbomlott és összekeveredett, hogy organikus állapota ma már semmiképen fel nem deríthető, vagy a primär állapot helyreállítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, vagy pedig a hozzá szükséges munka nincsen arányban az elérhető eredménnyel. Ez esetekben — magától értetődő azonban, hogy ennek megítélésénél igen nagy óvatosság és mérséklet tanúsítandó

32 — a rendező nem követheti az anyag eredeti rendjét, vagyis munkája többé nem puszta rekonstrukciós eljárás, hanem neki magának kell kidolgoznia azt a rendszert, melyben az anyagot rendezni fogja, tehát ugyanúgy jár el, mint az olyan anyagnál, mely sem egykorú irattári kezelésben, sem utólagos rendezésben még nem részesült.

33 Mielőtt azonban e harmadik kategória rendezésénél követendő eljárásra rátérnénk, kitűzött készült ú. n. ideális leltár, mely a több ország területén szétszóródott lengyel levéltári állagokat (a tényleges lelőhely feltüntetésével) egységükben mutatta be, vagyis ez állagoknak — a reális egyesítés nem lévén lehetséges — ideális rekonstrukcióját adta. E leltár nagyon megkönnyítette az anyagban való helyes tájékozódást s előkészítette annak esetleges későbbi visszaszerzését. Ld. Siemienski József: A lengyel állami levéltárak, Levélt. Közi. VIII. (1930.) 17—18. 1, Hasonló rendszerű leltár készült — a tényleges állapotot mutató leltárak mellett — a párisi Archives Nationales-ban is, mely a levéltárnak teljesen tárgyi sorozatokban felállított anyagát levéltári testek szerint tünteti fel. Ld. Kaiser, H,: Das Provenienzprinzip im französischen Archivwesen (a már idézett Lippert-emlékkönyvben) 129, 1. A proveníencia-ellenesen rendezett anyagú nagyobb nyugati levéltárakban több helyen folynak ily irányú munkálatok vagy legalább előkészületek. 31 Ld. a fentebb, részint a szövegben, részint a 22. sz. jegyzetben erre nézve .előadottakat. 32 Itt még egyszer utalunk a bécsi volt osztrák belügyi és igazságügyi állami levéltár példájára, ahol — bár a helyreállítás szempontjából a lehető legkedvezőtlenebb körülmények forogtak fenn — a rettenetesen meghiányosult s teljesen szétomlott anyagot nemcsak regisztratúrák szerint választották szét, de egy-egy regisztratúrán belül is minden tekintetben a régi keretek szerint rendezték; az eredeti sorozatok és csoportok romjait újból felállították, (Ld, a 3. sz. jegyzetet.) 33 V. ö. Müller, Feith, Fruin i. m, 45—47. 1.; (továbbá Winter í. h. 144. hasáb; Meísner i. h. 261—262, 1.).